Hogyan tehetők szerethetővé a hosszabb szövegek? Hogyan érthetjük meg őket minél gyorsabban? Miért nem lehet mindent párszavas mondatokban kifejteni? A terjedelmesebb olvasmányok a tévhitekkel ellentétben nem vesznek el sokkal több időt, mint a rövidebbek.

Megszoktuk, hogy röviden és lényegretörően kommunikálunk: néhány szavas sms-ekben, online beszélgetésekben érezzük magunkat a legkomfortosabban. Szeretjük a rövid, áttekinthető, jól elválasztott, és kulcsszavakból álló jegyzeteket, gondolattöredékeket, és bizony már szóban is egyre kevesebbet kommunikálunk. Mi történhet tehát, ha hosszabb szövegeket kell értelmeznünk?

Tanulmányaink vagy a munkánk során előfordulhat, hogy viszonylag rövid idő alatt kell értelmeznünk, esetenként visszamondanunk az anyag tartalmát. Ilyenkor az első reakció az, hogy ez szinte lehetetlen, nem tudjuk keresztülverekedni magunkat az olvasmányokban lévő tudáson, és különben sem szeretnénk ennyit bajlódni.

Miért van szükség a hosszabb szövegekre is?

A kurtább megfogalmazásoknak számtalan előnye van: nem veszi el az időnket az értelmezés, kreatívan megoldható, nem kell a megfogalmazáson gondolkodnunk, könnyen belevihetjük saját stílusunkat, és kizárjuk a lehetőségét annak, hogy félreértelmezzék az üzenetünket. Viszont ezek a pozitív dolgok csak abban az esetben mutatkoznak meg, ha már van valamilyen előzetes ismeretünk a beszélgetőpartnerünkről, feltételezhetjük, hogy érteni fogja a beszédstílusunkat, és van egy rendelkezésünkre álló közös tudás, amiből meríthetünk és ami mentén folytathatjuk a kommunikációt.

Ellenkező esetben a hosszabb szöveg megoldást kínálhat. A szóhasználat eleve sokat elárul a szerzőről, többek között, hogy mi az írás célja, és milyen közönségnek szánja. Az új tudás átadására a hosszabb szöveg azért megoldás, mert részletesen, érthetően magyaráz, így mindent átfogó képet kaphatunk az adott témáról. Általában nem kifejezetten egy tárgykört foglalnak össze egy nagyobb olvasmányban, az olvasottak több területen is jól alkalmazhatóak lehetnek, emellett lehetővé teszik, hogy igazán elmélyedjünk az adott dologban.

Azonban ahhoz, hogy információhoz jussunk, nem feltétlenül szükséges mind a nyolcszáz oldalt átolvasni.

Mi alapján tájékozódhatunk?

Elsőként üssük fel a tartalomjegyzéket, hogy felmérjük, milyen témákat tartalmaz a könyv. Melyek azok, amikre szükségünk van, és mi az, ami kapcsolódhat hozzá?

Fontos, hogy fejben is jelen legyünk a tájékozódás során, hiszen így könnyebben kiszűrjük a nem kellő részeket, időt takaríthatunk meg, és később is jobban emlékezni fogunk a tartalomra. Ügyeljünk arra is, hogy nyugodt környezetben álljunk neki a szöveg feldolgozásának, ne legyenek olyan dolgok, amik elterelik a figyelmünket. Ne kialvatlanul, fáradtan kezdjünk neki, és ne egyhuzamban dolgozzuk fel az anyagot, tartsunk kisebb szüneteket, ha lankad a figyelmünk, mozgással összekötve.

Ha már ismerjük a témákat, gyorsan fussuk át a számunkra releváns részeket: húzzuk alá a lényeget. Könnyebbé tehetjük a feldolgozást azzal is, ha rajzolunk vagy írunk a szöveg mellé valamit, ami eszünkbe jutott az olvasás során. Ha szükséges, vázlatot is készíthetünk, amely alapján később felidézhetjük az olvasottakat.

Az is egy lehetséges módszer, ha egy kitalált történethez kötjük a leírtakat, vagy mondókát kerekítünk belőle. Sokaknak az is beválik, ha énekelve olvasnak. Ha ki szeretnénk használni a technikát, akkor több forrásból is tájékozódhatunk: a szöveg jobb megértése érdekében kereshetünk hozzá ábrákat, videókat.

Időnként ismételjük át fejben néhány kulcsszó alapján, mit olvastunk, vagy meséljünk róla egy ismerősünknek. Ha nem okoz nehézséget, biztosan elsajátítottuk a tudást.

Forrás:

Oroszlány Péter: Könyv a tanulásról (2012)

Képek forrása: pixabay.com