Divat, ingyenélés vagy társadalmi felelősségvállalás? Kevés olyan megosztó életmód van, mint a freegan lét. Kik ők és miért is van ennek a stílusnak létjogosultsága? Milyen ára van az alternatív, olcsóbb életnek?

Nevük a free és a vegan szó egyesítéséből áll. Ez a fajta free egyszerre jelenti az anyagi világtól való teljeskörű megszabadulást és a ténylegesen ingyen elérhetőséget.  Életmódjukkal elsősorban nemtetszésüket fejezik ki a kapitalista gazdaságrendszer, valamint sokuk, mentő szándékukat a környezet- és állatvilág irányába. Önellátásukat első sorban a mások által selejtnek, maradéknak ítélt ételéből, vagy a saját maguk által gondozott terményekből biztosítják teljes mértékben. Ugyanez vonatkozik a használati eszközeikre, sőt akár otthonaikra is. A pénzvilágból való távozás egy új rendszert szül, mely egy a megszokottól eltérő világ felépítésével is jár. Hova érdemes menni a beszerző körút során? Miként informálódjak és szólítsak meg másokat? Lényegében minden, ami eddig magától értetődő volt, újra tervezést igényel egy ilyen szemléletváltás során. Felmerül azonban a morális kérdés, hogy ha kivonultak a kapitalista rendszerből, mennyire maradnak hitelesek, ha egyszer mégis azon csüngve, kommenzális módon élnek?

Habár a név összetétel magával vonná, hogy a fogalomra egy módon tekinthetünk, vannak különböző kisebb eltérések freegan és freegan közt. A mozgalom alapjait letevő Warren Oaks még kritikus hangnemet fogalmazott meg a vegan lét kapcsán, ami lényegében a hús és az állatokon végzett tesztek során előállított termékek elhagyásával történik, de a vegánnak kiáltott termékekre költött minden egyes dollár, ami olyan céghez kerül, ami a kapitalizmus mozgatórugója, sőt más ágon, egyéb termékeivel köze lehet az ellentmondott elvekhez, azzal mégis ők kerülnek ki győztesként, csak más úton került hozzájuk a pénz. Másik feloldást igénylő pont szintén az ételeknél van. Van, aki a húst is megeszi. Benny Sparke, londoni freegan interjúja során kitért arra, hogy maga se szereti az ilyen jellegű pazarlást. Valóban érdemes mérlegelni, hogy melyik elv dominál, ha mondjuk az érintetlen, a szavatossági idő lejárta miatt kidobott darált marhahús kerül egy kereső kezébe.  Én semmiképp nem lennék képes otthagyni. Szerintem erősebb a minél többet spóroljunk meg elv a vegánsághoz képest, ha választani kell. A kukákon túl persze más lehetőség is van a mérsékeltebb freeganség űzésére. A meglévő tulajdonunkat akár cserélni is lehet az ilyen jellegű közösségekben. Heidemarie Schwermer német pszichoterapeuta a hajléktalanok helyzetét látva döbbent rá, hogy pénzmentesen kívánja élni életét. Több írásán túl létrehozott egy cserekereskedelmen alapuló „üzletet” Gib und Nimm néven, ahol a beérkezők meglévő ingóságaikat cserélhették, értékesíthették vagy akár saját készségeiket is árulhatták.

Szabadidőmben rengeteg féle diákmunkát szoktam csinálni. A változatosság kedvéért mindig épp azt, ahol másnap van hely. Egyik alkalommal, amikor egy étterem mosogatójában kötöttem ki, a visszaérkező csévingekb[ ől ki kellett merni a maradékot moslékos hordókba. Nem egyszer volt, hogy egy  vagy két adag hiányzott és patika állapotban, szinte érintetlenül jöttek vissza a tárolók. A szívem hasadt meg, hogy kérdés nélkül mind ment a disznóknak. Bele gondolni se mertem, hogy ha ez csak egy étterem egy vacsorája, akkor ez csak város szinten mennyi maradékot jelenthet, hát még ha nagyobb terjedelemben gondolkodunk. Magyarországon a szabályozások miatt minden ételt ki kell dobni, ami felszolgálásra került, hiába, hogy sokszor hozzá sem érnek.

Másik eset a szavatossági idő, amin túl még sok esetben fogyasztható a termék, csak kereskedelmi forgalomban nem maradhat, így többségében kukában landol akár több tonna étel. Ez itthon 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleget jelent évente a Magyar Élelmiszerbank Egyesület szerint. Hazai elöljáróként a kérdésben az egyesület országszerte felkutatja a még fogyasztható állapotban lévő termékeket a nagyobb áruházláncok segítségével és munkájuk során eljuttatják ezeket a rászorulóknak, csak tavaly 11 ezer tonnányit.

Érdemes elgondolkodni rajta, hogy a valóban rászorulók és az elvi meggyőződésből, valamint spórolási vágytól fűtött emberek közt ilyen esetben a „szabadrablás” megtagadása történik, vagy helyes cselekedet. Magam is ezt a prioritást tartom fontosabbnak, hisz első a szükség. Más országok persze több területen nagyobb mennyiségben pazarolnak, ami nagyobb számokat jelent, és nehezebb lefedni ilyen jellegű szervezettel, másfelől van, ahol eleve nem vállalják különféle okokból az együttműködést. Ebből, és a társadalom elfogadóbb hozzáállásából fakadóan külföldön könnyebb freegannek lenni.

Kevésbé nézik le az embert, kevésbé higiéniátlan a szeméttárolás és több a beszerzőhely, sőt akár használatlan házat is lehet foglalni. Ezek az itthoni jogszabályi kereteken belül nagyon körülményesen valósíthatóak meg. A lomtalanításkor kitett használt cikkek hívogatóak lehetnek, de jelenleg lopásnak minősül ezek elvitele, mivel a kitételüktől kezdve a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő (NHKV Zrt.) tulajdonának minősül, amihez csak közszolgáltató nyúlhat.[1] Hasonlóan a heti szinten elszállított szemét sem a háztartás tulajdonát képzi.[2] Azoknak, akik nagy biznisznek gondolnák az ingyen házszerzést, azoknak van egy rossz hírem. Ahhoz, hogy törvényesen birtokunkba kerüljön a kiszemelt ház, a törvények szerint 15 éven keresztül sajátunkként kell kezelnünk, fizetni annak költségeit és gondozni azt. Ez könnyen meghiúsul, ha a tulajdonos bármikor él ingatlannal kapcsolatos jogaival, például annak használatával. Ekkor újraindul a 15 év. Mindezt persze bírósági eljárás keretein belül szükséges bizonyítani, ami nem kis idő, energia és pénz befektetéssel jár. Ilyen szintű bizonytalanságra nem éri meg alapozni az életet.[3] A Sparke által vázoltak más perspektívából világítják meg az egészet, hisz valljuk be, ha például Budapesten már látótávolságba kerül egy számunkra kétséges kinézetű egyén, erős előítéleteink révén olyan körívben kerüljük, amennyire azt az aluljáró méretei engedik, nem, hogy pillanatnyi rácsodálkozás és szánakozás nélkül elmenjünk egy kuka mellett, amiből egy emberi alak látszik a távolban.

Vitathatatlan, hogy aki eszerint él, az munka mellett rengeteget spórolhat magának. Ha ideiglenesen vált és a belső gátlásait le tudja vetni a pénz érdekében, akkor hamar meg tud gazdagodni. Ezzel viszont létrejön a megélhetési freeganizmus, ami az életmód elveit nézve teljesen ellentmondó. A spóroláson túl egyfajta lelki feloldozást is nyerhet az űzője, elvégre egyén szinten tesz egy kicsit a bolygónkért. Ami még ezáltal nyerhető az egy más nézőpont, új kihívás, ami a kényelem feladását jelenti és hatalmas szervezőkészség fejlődhet ki ezáltal. Bolygónk és környezetünk szempontjából vissza tudja fogni az arra káros folyamatokat, persze ehhez jóval több ilyen beállítottságú emberre lenne szükség, hogy érdemi változásokról beszéljünk. A piacgazdaság szempontjából sem teljesen hátrányos a freeganek jelenléte. A hagyományos rendszerben élőket elgondolkodtatja, hogy miért is alakult ez ki és talán ráeszmélteti a fogyasztót, hogy ő maga is tudna kicsit alakítani életén annak érdekében, hogy környezettudatosabb legyen a szélsőségek nélkül is. A legnagyobb nyereség az idő. Habár forrásaink javarésze végleges, a tudatos fogyasztói magatartás több időt adhat arra, hogy erőforrásaink végkimerülése előtt ráleljünk egy olyan megoldásra, ami egyszerre kedvező a gazdaságra és a környezetünkre, ezzel fenntartva egy a mostanihoz hasonló piacgazdaságot, ami kevésbé ártalmas környezetünk számára.

Úgy hiszem, hogy ezzel az életvitellel elképzelhető lenne egy, a jelenlegi jövőképtől eltérő holnap, ami több időt biztosít az emberiségnek. Ehhez azonban szükség lenne egy teljeskörű szemléletváltásra, ahol nem elsősorban a tárolóktól való viszolygás, hanem a pozitívumok kerülnének előtérbe. Lényegében a kuka szimbolizálja az egésztől való félelmet és a határt, azonban a nem szemetesben történő tárolást elképzelhetetlennek tartom. Gondoljuk csak el, hogy a közeli bolt polcain figyelnek azok az áruk, melyek szavatossága még jó, és mellette egy asztalon az ingyen elvihető termékek sorakoznak. Gyors csőd lenne és a jelenlegi gazdasági modell bukása is egyben.  Ahhoz viszont, hogy valaki teljeskörűen művelje ezt a „műfajt” elengedhetetlennek tartom, hogy a jelenleg társadalmi viszonyok közt is tudjon már egy környezetbarátabb életmódot kialakítani.  Ha viszont ez a világ háztartásainak túlnyomó többségében bekövetkezne, akkor lehet már kevésbé kéne ilyen szélsőségekben gondolkodnunk, ami még javíthat a jelenlegi helyzeten.


[1] https://www.fkf.hu/gyakran-ismetelt-kerdesek-lomtalanitassal-kapcsolatban

[2] https://www.fkf.hu/gyakran-ismetelt-kerdesek-haztartasi-vegyes-hulladekgyujtessel-kapcsolatban

[3] https://ingatlan.blogstar.hu/2015/11/25/ingatlan-elbirtoklas-nem-megy-olyan-konnyen-mint-sokan-hiszik-balla-ingatlaniroda-elemzes/22679/


Kiemelt kép forrása: pexels.com via Magda Ehlers