Remek ízek, hatalmas választék és érdekes előadások fogadtak a február végén tartott Mentes Feszten az ELTE északi tömbjében. Számos neves és feltörekvő félben lévő cég mutatkozott meg nem kevés kóstolót és alternatívát ajánlva az egészségükre ügyelőknek. 2 nap az ízorgia és egészségtudatosság jegyében.

A fesztivál azoknak szól, akik állapotukra ügyelve önként, vagy betegségből fakadóan úgy szervezik mindennapjaikat, hogy az a lehető legbarátságosabb legyen szervezetük számára. Én szerencsére az előbbi kategóriába tartozom. Mint sportszerető ember fontosnak tartom, hogy ne csak az edzőterem falain belül legyünk egészségtudatosak, hanem életformaként éljük meg ezt. Persze van, aki szimplán úgy szeretné kímélni magát, hogy a végeláthatatlan E-szám mentességre törekszik, mások a húsmentes, cukormentes, vagy épp gluténmentes étrendben látják az élet elixírjét. Bárhogy is keressük a jólét útját, itt mindenki megtalálta a helyét. Akik nem igazán tudták, hogy merre érdemes indulniuk ezen a sokszor ellentmondásos úton, azok számos előadó jelenlétében kaphattak bepillantást a különféle irányzatok mindennapjaiból.

Ízvadászként első körben a kóstolókat vettem szemügyre. Sokszor hallani, hogy a kondisok csirkén és rizsen élnek elég egyoldalúan. Ha nem is kötelezően, de sok esetben szokott ez így lenni. Kényelmes, gyorsan megvan, de 1 hét után már a falat kaparod, mert kéne valami új íz. Kíváncsi voltam milyen alternatívákkal frissíthetem fel az étrendem. Ami teljesen új volt nekem, az a quinoa. Ez egy apró szemű mag, mely tökéletesen helyettesítheti a hagyományos köreteket, de most először ettem tönkölyt salátával és csicseriborsó főzeléket is. Ezeken túl az előadók ajánlották a kuszkuszt, hajdinát, bulgurt és egy személyes kedvencemet, az édesburgonyát is. Italok terén is nyújtott újdonságot a rendezvény. Természetesen minden fehérje tartalmú készítményt kipróbáltam, de ami megfogott az a kókuszvíz volt, egyenesen Thaiföldről és Vietnámból importálva. Hideg, selymes, enyhén édeskés ízvilága semmi korábbi ízhez nem fogható. A viszonylag magas ár (650 Ft/0,33-as doboz) ellenére nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egyet. Ami a prímet vitte nálam, az a körtés zellerkrémleves volt. Nagyobb főételekben azért már nem érte meg gondolkodni, mivel például az arasznyi gluténmentes csúcsosított kürtőskalács 1300 forintnál, míg egy mentes töltött káposzta 1800 forint körül mozgott. Voltak jó ajánlatok, és akár hasznosnak bizonyuló kuponok a kapott ajándék magazinok közt, de még sok esetben érezhető, hogy aki igazán teljesen mindenmentesen szeretné élni életét, sokszor a felső középosztályba kell tartozzon, ha ezt előre készített formában szeretné magának megengedni. Persze aki nem rest maga beszerezni az alapanyagokat és főzni, ott ez a cenzus kevésbé áll fenn.

Számos remek, témájában rendkívül jártas előadó biztosította a programot. Kell egyfajta nyitottság az adott témákhoz, mert első hallatra nem egy előadás keltett hatalmas kérdőjeleket a fejemben. Számomra ilyen volt a makrobiotikus konyha. Belegondolni, hogy az ételek elkészítésének módja, mondjuk a zöldségek Julien technikával történő aprítása, különféle energiákkal ruházza fel a napi betevőnket, rendkívül érdekesen hangzik, de egy magamfajta, többnyire a tényekre alapozó embernek nehéz befogadni az ilyen információt. A kuszaságot tetézte még némi ellentmondás is a szakértők közt. Például amikor az egyik előadó mereven ellenezte a kókuszolaj használatát, míg egy órán belül a másik már erősen ajánlotta. Ami viszont kifejezetten tetszett, hogy már többen képesek kiszakadni a bemagolt lexikális tudás magyarázatából és nagyobb hangsúlyt fektetnek a lélek és a tudomány kapcsolatára, valamint az elhatározás erejére. Magam is úgy gondolom, hogy hiába való a legszélesebb körű tudás is, ha a motiváció és az elszántság nincs jelen egy új célkitűzésnél. Másik meghökkentő újdonság a húsfogyasztás és az infarktus kapcsolata volt. Mint “húst a hússal” típusú embernek azért nyomasztó volt hallani, hogy ilyen téren halmozottan hátrányos helyzetű vagyok.

Természetesen gyakorlatiasabb példák is elhangoztak a hivatkozott tanulmányokon és diagramokon túl. Ajánlatos az éjszaka folyamán a nyelven felgyülemlett lepedéket lekaparni, amit amúgy sokan gondolkodás nélkül az első pohár vízzel beöblítünk oda, ahonnan jött. Ezt követően érdemes citromos vízzel indítani a napot emésztésünk javítása érdekében. Ami még hasznos lehet a mindennapokban az a “minőség, nem mennyiség” elve. Páran voltunk már úgy, hogy csúszóra lement egy tábla csoki. Az elhangzottak szerint ennek az az oka, hogy a csokit akkor kívánja meg a szervezet, amikor vasat és magnéziumot kíván pótolni. Egy minőségi csokiból jóval kevesebb bevitel esetén megáll ez a kívánalom, mint cukros, édesebb, de ásványi anyagban szegényebb társainál. Utólag belegondolva ebbe, pár múltbéli túlkapásomra ez egész releváns magyarázatot nyújtott. Tudásáradaton és tanácshalmazon túl még volt több színpadi főzés is, melynek során hozzájutottam egy isteni mindenmentes zserbóhoz, valamint a hamis húshoz, a Tempeh-hez, aminek húsosabb íze volt a valódi húsnál is.

Összességében remek két napot tölthettem el a fesztiválon, ahol tapasztalattal, tudással és remek ízekkel gazdagodtam. Kicsit olyan volt, mintha az internet elevenedett volna meg előttem: sokszínű, párszor ütköző információhalmaz, mely körültekintést igényel és tudatos felhasználói hozzáállást, de ebből csak profitálni lehet. Érdemes figyelni a Mentes oldalát mert sosem lehet tudni, hogy milyen programok várnak az egészség szerelmeseire.

Min változtatnál az egészségedért?

Kiemelt kép forrása: pexels.com via Pixabay