Életünk során sokan kerültünk már olyan helyzetbe, amikor a jogainkra hivatkoztunk.

Mikor tanórák kereteiben tanultunk, sokszor használtuk az „elidegeníthetetlen” jelzőt, a manapság, számunkra magától értetődőnek minősülő, emberi jogainkra. Ehhez, hogy a nyugati mintára törekvő, és hasonlítani kívánó társadalmunknak ez ilyen szinten egyértelmű legyen, számos történelmi fordulatnak kellett bekövetkeznie, javában az előző évszázad folyamán. Ezen események és az ezekhez köthető központi személyek ismertetése céljából nézzük az alábbi ötös listát:

Szüfrazsett mozgalom, avagy a női egyenjogúság kiindulópontja

Mai napig izzó, sokszor hatalmas kommentháborúkba torkolló téma a nemek közti egyenlőség/egyenlőtlenség kérdése. A XX. századig fennálló, állandósult patriarchális társadalom megingatójává vált az Angliából kiinduló szüfrazsett mozgalom, mely a világháború és az azt megelőző évtizedekben többnyire erőszakos, radikális cselekedeteivel hívta fel magára a figyelmet. Gyújtogatások, bombatámadások és tömeges tüntetéseken felül, az elsők között sikerült a korabeli média célorientált felhasználása: Emily Wilding Davison az empsoni derbyn a király lova elé vetette magát, ami nemcsak hogy halálával végződött, de ennek híradóbéli közvetítése járult hozzá a mozgalom közismertté válásához, mivel ennek híradóbéli közvetítése határokon átívelve jutott el a világ több pontjára. Mondhatni az első olyan események egyike, mely már akkor sejtette, hogy a médiának mekkora befolyása lehet a későbbiek folyamán.

Habár manapság egyre közelebb kerülünk az egyenlőséghez, mindkét oldalon jelen vannak a szélsőségek. Van, ahol sok esetben a hagyományos, keresztény neveltetés révén fennálló nézőpont végett tartja a férfi társadalom, a női princípiumot legitim példának, míg példának okán a mai napig történő, nyilvánosságra kerülő visszaélések és sokak szerint még részlegesen is alig megvalósuló egyenlőségért fellépő, radikálisabb szervezetek, mint mondjuk a FEMEN aktivistái adnak hangot, elsősorban nem hétköznapi módon, nézeteiknek.

Hol tartunk most az egyenlőség terén, és mennyi idő, amíg az olyan szembetűnő kérdéseket is sikerül megoldani, mint a fizetésbeli különbségek vagy a munkahelyen történő, sokszor elhallgatott szexuális visszaélések, zaklatások? Megvalósítható-e egyáltalán teljes mértékben az egyenlőségről alkotott kép? Mi az az általános függetlenségről alkotott kép, ami mindenki számára elfogadható és egységesen kiállna érte mindenki?

Rabszolgaság és az azt követő időszak

Abraham Lincoln megválasztása egyenlő volt a rabszolgaság végével Amerikában. Azonban hiába a papírra vetett törvénykezés, országa lakossága, főként a déli államokban, olykor igyekezett ezt figyelmen kívül hagyni, másodrendű lényként kezelni az afroamerikai állampolgárokat. A kialakult szegregáció több emberjogi szempontból is aggályosnak mondható. Számos diszkriminatív eset közül kiemelkedő Rosa Parks esete, aki nem volt hajlandó helyét átadni egy fehér férfinak a buszon, mely országos szintű bojkottá nőtte ki magát. A jogérvényesítésért folyó küzdelem több alakja közül kiemelendő Martin Luther King, aki az államokat járva bátorította elnyomás alatt lévő társait az önmagukért való küzdelemre. Az ügyért való kiállás halálával végződött: Memphisben egy fejét ért lövés bizonyult végzetesnek. Habár manapság észlehető a javulás, az olyan máig működő mozgalmak, mint a Ku Klux Klán, egyik ékes példája annak, hogy ez az ellentét még nem szűnt meg teljesen. Hasznosnak bizonyulnak-e a rasszizmus ellen indított olyan programok mint a FIFA „say no to racism” programja? A rasszista hozzáállás megszüntethető-e anélkül, hogy bármilyen jogunk (pl.: szabad vélemény nyilvánítás, szabad gondolkozás) sérülne?

Az angol-indiai ellentét, avagy a független India létrejötte

India gyarmati függése Nagy –Britanniától, ennél fogva az indiaiak alárendeltsége jelentős kérdés volt az első és második világháborút követően. Mahatma Gandhi erőszakmentes módon történő ellenállása, a jellegzetessé vált éhségsztrájkok valamint az elhíresült sómenet is eredményezte az állam függetlenedését.

Habár az elnyomásból fakadó jogsérelmek megszűntek, a vallási megosztottság (hindu-muzulmán ellentét) a mai napig fennáll, a korábbi egységes India szakadását eredményezte, valamint okozta Gandhi halálát is egy merénylet keretében. Az olyan kisebbségek, mint a baszk, kurd, katalán vagy székely elérheti-e egyszer a teljes autonómiát?
Koszovói példára, mi volna ehhez szükséges?
Elkerülhető-e az erőszak Gandhi mintájára a függetlenség eléréséhez a mai világban?

Az asszimilációra tett erőszakos törekvések-Tibetben

A keleti viszonyok megváltozása a britek kivonulásával Tibet státusának változását is eredményezte. A kínai beolvasztásra tett kísérletek gyakran kimerítettét/kimerítik a hatalmi szerv brutalitását, aminek lényegében véve semmi jogalapja nincs, szimplán megfélemlítési célzattal történnek. Az azonos bánásmód lényegében egy nem létező fogalommá minősül. A folyamatos atrocitások tömeges menekülést eredményeztek Indiába, ahol a dalai láma közbenjárásának köszönhetően, száműzetésben megalakult az ideiglenes tibeti kormány több saját minisztériummal. Ez a feszültség jelenleg állóvíznek mondható Kína és Tibet életében, melynek aktivistái alkalmanként összecsapnak. Mi volna ahhoz szükséges, hogy egy adott nemzet, saját nacionalizmusát mellőzni tudja annyira, hogy egy, a saját függetlenségéért küzdő kisebbség sajátjának tartott földjén függetlenül lehessen többségében egység?

Küzdelem a meleg jogokért

Az egyes embereknek „másságnak” számító életvitel elfogadása a mai társadalom egyik leginkább tabunak számító kérdése azok körében, akik ettől teljesen elzárkóznak. Az LMBTQ közösségeket folyamatosan érő támadások, valamint a társadalmi elvárások legtöbb esetben arra késztette az embereket, hogy önmaguk felvállalásáról lemondva éljék életüket. 1970-es évek óta, az előbb említett közösségek folyamatos békés tüntetések, felvonulások alkalmával tesznek voksot az elfogadás, a társadalmi minták elvetése mellett. Azonban, mint a legtöbb konfliktushelyzetben lenni szokott, 1969. június 28-án, az amerikai Stonewall-ban bekövetkezett a fordulópont: a korábban többször rendőri atrocitásokat elszenvedő meleg közösségek ismételt feloszlatási kísérlete után, egy emberként ellenállt és nekiment a rendőri erőknek. Ennek emlékét őrizve számos ország tartja meg a Pride felvonulást. Ennek eredményességét mi sem hangsúlyozná jobban, minthogy az alábbi országokban, már sikerült elérni, hogy a melegek is házasodhassanak: Hollandia, Belgium, Spanyolország, Kanada, Dél-afrikai közt., Norvégia, Svédország, Argentína, Portugália, Izland, Dánia, Uruguay, Brazília, Új-Zéland, Anglia, Wales, Franciaország, Luxemburg, Skócia, USA, Írország, Finnország, Grönland, Kolumbia, Málta, Ausztrália, Németország. Mi volna szükséges ahhoz, hogy Magyarországon visszaszoruljanak a sztereotípiák? Homofóbiának számít-e a nem tetszés kinyilvánítása? Miért látnak sokan ebben a kérdésben csak feketén és fehéren?

Források:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/harc_a_noi_jogokert_szufrazsettek
http://budapestpride.hu/hirek/stonewall-evfordulo-most-es-minden-nap
http://fortune.com/2017/12/07/countries-that-legalized-same-sex-marriage/
https://www.mnn.com/earth-matters/politics/stories/8-great-heroes-of-human-rights
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tibet
https://hu.wikipedia.org/wiki/Martin_Luther_King
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1869_oktober_2_mahatma_gandhi_szuletese/