Életem első Pride felvonulásán vettem részt július 6-án. Bevallom őszintén, előtte – bár kíváncsi voltam és lelkes, mert tudtam, miért veszek részt rajta – nem tudtam, pontosan mire számítsak. Végül abszolút pozitív élményben volt részem, amelyről érdemesnek tartottam írni egy könnyed beszámolót.

Kora délután a Kossuth térre érkezve már hatalmas színkavalkád fogadott minket. Szivárványos zászlók, a legkülönfélébb öltözetek, színes hajak és sminkek, nem utolsó sorban végeláthatatlan mosoly és barátságosság. Magyarok és külföldiek egyaránt részt vettek az eseményen, ami nem is csoda: végső soron mindenki egy célért volt kint.

A Civil Falu lehetőséget biztosított arra, hogy közelebbről is megismerjük az LMBTQ témákkal foglalkozó szervezeteket (mint az Amnesty International Magyarország, Magyar Aszexuális Közösség, Run For Rights, Keresztények a melegekért, UNHCR Magyarország), emellett különböző apró, de kedves programot biztosítottak a nézelődőknek. Ilyen volt többek között a „Mit üzennél a kormánynak” és a Free Hug táblákkal álldogáló személyek. A fesztiválok hangulatát idézve még a házasságkötésre is lehetőség volt a helyszínen. Sajnos ez a néhány sátor nem fedte le teljesen a kilátogatók igényeit, a sátrak előtt mindig rengetegen álltak, és ha több szervezet lett volna, több programot tudtak volna biztosítani az érdeklődőknek. Azonban kevés az olyan szervezet, ami ilyen formában is tenni tudna paz emberi jogokért.

A nyitóbeszédeket és a csók flashmobot követően a hatalmas, szivárványszínű zászló kibontásával megkezdődött a vonulás. Elképesztő élmény volt látni, hogy ez a sok ember egy komoly célért küzd nem mindennapi mentalitással. Mit érne, ha csupán dühös vagy éppen rezignált beszédek és csend övezné a témát? A jogokért bizony úgy is lehet harcolni, ha közben jól érzed magad, és ez egy célravezető módszere lehet a figyelemfelhívásnak. A különböző stílusú zenéktől hangos kocsik és az azokat kísérő és az utcákon táncoló tömegek arcán csak mosoly volt látható. Mosoly, hiszen ott és akkor teljesen szabadok lehettek, és egy olyan közegben voltak, ahol teljesen barátságosan és elfogadóan álltak hozzájuk. Az önkéntesek és rendőrök gondoskodtak a biztonságról, a menet teljesen békés, és remek hangulatú volt.

Az utcákon lévő, a menetben nem résztvevő emberek különböző reakciókat mutattak. Voltak olyan társaságok, akik sörrel a kezükben nézték a menetet valamelyik ház egy ablakából. Voltak idős házaspárok, akik fejcsóválva és gúnyolódva figyelték az eseményeket. Ezzel szemben olyanok is akadtak – fiatalok és idősebbek egyaránt -, akik kíváncsian és mosolyogva nézelődtek, vagy egy frissen szerzett, szivárványos zászlót lóbáltak.

Szeretnék szót ejteni az ellentüntetőkről is. Érdekes azon gondolkodni, hogy vajon mi motiválhatja azokat, akik arra áldozzák a szabadidejüket, hogy kimenjenek az utcára, és felemeljék a hangjukat olyan dolgok ellen, amitől nekik nem lesz sem jobb, sem rosszabb (maximum az útlezárásokat kell elviselniük arra a néhány órára, ugyebár…). A munka és egyéb teendők után megmaradt kevés energiát pozitív és negatív dolgokra is fel lehet használni. A szabadidő lehetőséget ad a kikapcsolódásra és fejlődésre, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyektől többek leszünk, és változatosságot, kikapcsolódást nyújtanak. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: ha olyan rövid az életünk, miért a gyűlölködésre szánjuk az időnket, pláne, ha egy ilyen ügyről van szó? Véleményt nyilvánítani szabad, és kell is, hiszen így ismerhetjük meg az emberek gondolkodásmódját, és ezáltal érthetjük meg az álláspontjukat. Azonban nagyon nem mindegy, hogy gondolatainkat hogyan fejezzük ki, és mennyire vagyunk hajlandók és nyitottak arra, hogy a másik személy helyzetébe is beleképzeljük magunkat.

Elkeserítő, hogy az emberi jogok védelméért és az egyenlőségért nagymértékű harcra és küzdelemre van szükség, ami ellen nem csak egyházak és kormányok emelik fel a hangjukat, hanem sok esetben közeli ismerősök, munkatársak, barátok és családtagok is, holott sokszor ők azok a szervezetek és emberek, akik a szeretetet és az elfogadást, segítségnyújtást hirdetik. Ami ennél is szomorúbb, hogy az ilyen negatív megnyilvánulások sokakat befolyásolhatnak, és ezáltal tovább szíthatják a gyűlöletet.

Kiemelt kép forrása: pexels.com