Július 12-én lehetőségem volt megtekinteni az Elnémulva – Elnyomottak interaktív színházi előadást a Wesley Főiskola épületében, ahol elragadó élményben volt részem, amelyet a Láthatatlan Élet Titkai társaságának tagjai adtak át.

Meglepettség? Zárkózottság majd megnyílás? Viszonylag kevesek által jól ismert önismereti módszerek? Aktív részvétel egy, a szereplők által hónapokon át gyakorolt előadásban? Ez mind egyszerre teljesült az alig néhány óra alatt lezajlott esemény során.

A műsor nem hétköznapi módon zajlott: a közös, ugrálós-kiabálós bemutatkozó kört követően ajándékot kaptunk: aki megragadta a lehetőséget arra, hogy elmesélje a napját, az egyfajta reflexióként egy rögtönzött mozdulatsort kapott, ami kifejezte a napja főbb részeiben megjelenő érzelmeket.

A bizalmasabb légkör kialakítása érdekében a kis csoportokban történő, különböző társadalmi témákat felölelő tárgykörök megvitatására is lehetőség volt, majd ezután vette kezdetét a tényleges előadás.

Milyen problémák merülhetnek fel egy hétköznapi család életében? Meddig lehet elviselni a családon belül zajló érzelmi bántalmazást? Mik zajlanak az elnyomó és az elnyomott, vagy a közreműködő elméjében? Létezik egyáltalán jó döntés?

A nézőkben már-már feszültséget okozó, teljes beleélést biztosító darab egy átlagosnak tűnő család képét tárja elénk: a kenyérkereső, sikeres férj, az otthon háztartást vezető és gyereknevelésben nagy szerepet vállaló feleség, és két lányuk sorsának részletét követhetjük végig. A baj az egymásra való figyelés, a másik ember érzelmeivel való törődés és empátia hiányával, a nem megfelelő kommunikációval kezdődik, és behódolással, fojtogató elnyomással, a tehetetlenség érzésével fokozódik. Az elkeseredettség érzését a többi családtag magatartása csak fokozza. A színészeknek, mint karaktereknek a nézők által való kikérdezése a gondolataikról és érzéseikről közelebb visz a lehetséges megoldásokhoz és az egymással ellentétes nézetek közti különbségek megértéséhez, majd a végső előadás során a látogatók is beavatkozhatnak és formálhatják a végkifejletet. Ezáltal hozzáadódnak az élményhez, és jobban elmélyülnek a problémakörben. A színészek pedig a történet hosszabb boncolgatása miatt jobban megélik a szerepüket, egy időre teljesen a karakter személyiségével gondolkodhatnak, ami ösztönözheti őket a saját közegükben zajló események átgondolására és megértésére.

Az érzelmi bántalmazás egy viszonylag kevés figyelmet kapó problémakör hazánkban, annak ellenére, hogy sokakat érint. A kimondott szavaknak hatalma van, általuk befolyásolhatunk, meggyőzhetünk, építhetjük, vagy éppen lerombolhatjuk a másik embert. Az érzelmi bántalmazás sokszor úgy zajlik, hogy az illetőben nem tudatosul, milyen súlya lehet a szavainak, és az áldozat nem tudja megfelelően lereagálni a szituációt, és kiállni magáért.

Hogy miért visznek minket ezek a jelenetek és darabok közelebb az emberi jogokhoz köthető megoldásokhoz? Ennek több oka is van. A darabban helyet kapó, családon belüli elnyomás külső szemmel sokáig láthatatlan. Általában csak akkor veszik észre mások, hogy valami nincs rendben, mikor az egyén a tűrőképessége határához ér: romlanak a jegyei és az emberi kapcsolatainak minősége, érdektelenné válik, vagy már testi tüneteket is produkál. Ennek egyik oka a tettetés. Ki osztaná meg szívesen másokkal azt, hogy a családjában súlyos problémák vannak? Feltűnik egyáltalán azoknak, akik okozzák? Utóbbi kérdésre a válasz sokszor egy nem. A bántalmazók gyakran nem veszik észre, hogy mivel sértik meg a másikat, egyszerűen csak nem értik, miért viselkedik furcsán a másik, miközben „ők mindent megtesznek azért, hogy a másiknak jó legyen”. Vagy ha mégis látják a problémát, színlelik, hogy minden rendben van, tartanak attól, hogy mit szólnának hozzá mások, féltik a büszkeségüket.

Kik ezek az emberek, akik ilyen bátran alkalmazzák ezt a különleges módszert önmagunk és a különböző bántalmazó helyzetek jobb megismerésére?

A társulat csupa szociális dolgozóból áll, akik nap, mint nap szembesülnek a hátrányos helyzetek és az elnyomás különböző típusaival, emellett igyekeznek a tőlük telhető legtöbbet nyújtani a sértetteknek való segítségnyújtás érdekében. Mindezt úgy, hogy a nem szociális szférában dolgozók körébe is igyekeznek átültetni humánus, emberközpontú gondolkodásmódjukat, amivel fel szeretnék hívni a figyelmet a társadalomban jelenlévő problémákra, és törekedni azok megoldására. Többségük nem részesült bármiféle színészi képzésben, a tapasztalataiknak köszönhetően mégis képesek átadni a megszokott színházakhoz hasonló élményt.

Rendkívül pozitív, új élményeket nyújtó tapasztalattal gazdagodhattam az estének köszönhetően. Az előadók közvetlenek, nyitottak voltak bármiféle kérdésre, szívesen meséltek a történetükről, és a közös tanulásokról, próbákról.

Kiemelt kép forrása: pixabay.com