A 2015-ben elindított Inkubátor Program keretében a Filmalap által támogatott diplomás, de egész estés mozifilmet még be nem mutatott elsőfilmes rendezők alkotásai, mint pl. a Virágvölgy vagy az Egy nap című filmek folyamatosan jelennek meg a mozik film vásznán.

Zurbó Dorottya által rendezett Könnyű leckék című dokumentumfilm is a programnak köszönhetően készült el 3 év alatt. A film világpremierje Locarnóban volt, de bemutatkozott a Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon is, a hazai mozikba ez év októberében kerül.

A rendező 2014- ben diplomázott le a DocNomads Nemzetközi Dokumentumfilm-rendező Mesterképzés keretein belül, amely 3 neves európai filmakadémián zajlott Lisszabonban, Budapesten és Brüsszelben. Az egyik diplomafilm ötlete szerint, – amit Brüsszelben szeretett volna megvalósítani – azon menekült gyerekek és fiatalok sorsát szerette volna egy emberi és érzelmi megközelítésen keresztül bemutatni, akik egyedül, minden szülői támogatás nélkül érkeznek Európába, és próbálnak meg integrálódni egy új kulturális közegbe. Ez a film végül nem készült el, ám mivel továbbra is foglalkoztatta az a kettős helyzet, amelybe a gyerekek ilyenkor kerülnek, amikor hirtelen kell felnőniük, és felnőtt döntéseket hozniuk, elkezdett a téma után kutatni, hogy mi a helyzet Magyarországon.

Így jutott el a fóti gyermekotthonba, ahol „kísérő nélküli menekült kiskorúakkal” foglalkoztak, és akkoriban egyfajta tranzitként működött. Az otthonban körülbelül 200 afgán, pakisztáni, afrikai fiú és két szomáliai lány lakott, de senki sem maradt sokáig, mindenki próbált tovább menni nyugatra.

A rendező szép lassan megismerte a közeget, a fiatalokat és az ő történeteiket, de 2015-ben, amikor elkezdte volna film projektet, kirobbant a menekült válság több budapesti pályaudvarnál, és a gyermekotthon szinte teljesen kiürült, de Kafiya itt maradt Magyarországon. Így kezdődött el az ő történetük, amely során három éven keresztül rendszeresen tartották kapcsolatot, szép lassan kialakítva egy olyan bizalmi kapcsolatot a rendező és a főszereplő közt, amely lehetővé tette, az intim hangvételű dokumentumfilm elkészítését.

Amikor Kafiya úgy döntött, hogy Magyarországon marad, bekerült a magyar gyermekvédelembe és egy budapesti gyermekotthonba költöztették. A nézők ott kapcsolódnak be a történetébe, amikor már több nehéz helyzetű lánnyal egy kis közösséget alkotva az otthonban él, elképesztő elszántsággal és szorgalommal tanul magyarul az érettségire, sportol, úszni tanul, iskola mellett húsgyárban és jegyszedőként dolgozik, és arra készül, hogy modell karrierbe kezdhessen.

A Szomáliából érkező fiatal lány nem a bombázások, a harcok elől volt kénytelen elmenekülni és maga mögött hagyni egykori életét. Az ottani patriarchális társadalomban a nők nem dolgozhatnak, ezért az édesanya, szembeszállva a családfővel, titokban eladta a családi birtokot, ebből pénzt szerezve arra, hogy embercsempészek segítségével kimenekítse a lányát az országból. Kafiya így kerülhette el, hogy még gyermekként feleségül kényszerítsék egy idősebb férfihoz.  

A film egyik narratív szála Kafiya vallomása az édesanyjához, azokról a kihívásokról és nehézségekről, amelyeken a kulturális identitás váltás során keresztül megy Magyarországon. Ezek azok a tabuk, amikről nem mer neki beszélni, amikor alkalmanként Skypolnak.

A dramaturgia szépen halad a legkisebb tilalom megszegésétől; Kafi nem viseli már a kendőt, a legnagyobb felé; elhagyva az iszlám vallást keresztény hitre tér. A mindennapok bemutatásán keresztül igazából Kafi folyamatos fejlődését, választásait és döntéseit kísérhetik végig a nézők azon az úton, amely során elhagyva a muszlim gyökereit asszimilálódik, miközben ez folyamatos lelkiismereti dilemmát okoz neki.

A másik narratív szál Kafi egykori életének különböző rétegeibe enged betekintést, amely során személyes történetek, emlékek, élmények, érzések elevenednek meg. Ezekből a mozaik darabokból áll össze Kafi története, amely eltérve a média által formált menekült képtől, egy sokkal szubjektívabb és emberközelibb nézőpontból kerül bemutatásra.

Azonban a Könnyű leckék dokumentumfilm, vagyis valódi történéseket követ nyomon csupán egy időszakon át, és pontosan emiatt ennek a történetnek még közel nincs vége. Ezért is érzem úgy, hogy talán az a legcélszerűbb, hogy ha írásomat a film élő hús-vér főhősének szavaival zárom le. A Bem Moziban tartott október 4-ei premier előtti vetítésen az egyik néző megkérdezte a filmet követő beszélgetés lezárásaként Kafiyát, hogy ő mit üzenne ezzel a filmmel a magyar nézők számára. A válasza talán klisének tűnik, de a film megnézése után valóban őszintének és hihetőnek fog hangzani, jobban, mint valaha.

“Szerintem az lenne az üzenetem, hogy bárki meg tudja csinálni azt, amit szeretne. Nem számít, hogy honnan vagy, mi a háttered, milyen családból jöttél. Ha valaki akar valamit, akkor azt meg tudja csinálni. És még azt is meg szeretném mutatni, hogy ugyanaz vagyok, mint mindenki más.”

Kiemelt kép forrása: (c) ELF Pictures

A film hazai forgalmazója az ELF Pictures.