„A szavainknak következménye van, vagyis felelősséggel tartozunk minden kimondott szóért.” Ezt a mondatot mindenki hallotta legalább egyszer az élete során. Akár a szüleitől, akár a gimnáziumban egy osztályfőnöki óra keretein belül.  A fiatalabbak azonban sokszor nem értik a mondat mögöttes tartalmának fontosságát, miszerint a szavainkkal, tetteinkkel jó vagy rossz irányba befolyásolhatunk életeket, ami hatalmas felelősség egy kisiskolásnak, gimnazistának. De mégis, hol a határ a szólásszabadság és az zaklatás között? Milyen korlátai vannak a véleménynyilvánításnak?

A bullyingra nincs helyes magyar szótári kifejezés, mégis az utóbbi években egyre több figyelmet kapott. Ez egy olyan szisztematikusan ismétlődő bántalmazó cselekvéssor, ahol az áldozat és a bántalmazó között kiegyenlítetlenek az erőviszonyok. Alapját az állati dominancia képezi, aminek a segítségével a bántalmazó biztosítja saját pozícióját az adott társaságban, vagyis a szerep összefügg a közösségi státusszal. Elmondható, hogy a bullying manapság már mindenkit érinthet, viszont jellemzőbb, hogy az áldozat külső vagy belső tulajdonságok alapján különbözik a társaitól;(bőrszín, származás, szexuális irányultság). A bántalmazás rövid távon depressziót és traumatizáltságot, hosszabb távon pedig személyiségtorzulást is eredményezhet. A fizikai vagy verbális bántalmazás ugyan a leggyakrabban az iskolában fordul elő, azonban a különböző közösségi oldalak megjelenésével a zaklatás egy új online térben történő, cyberbullying névre keresztelt formát öltött.

A fizikai bántalmazást a törvény egyértelműen bünteti azonban a verbális bántalmazás jogi következményeit már kevesebben ismerik. Többnyire a szabad véleménynyilvánításra hivatkoznak mikor becsületsértést, rágalmazást követnek el, viszont a Szabálysértési Törvény (2012. évi II. Törvény) vonatkozó tényállásai alapján, becsületsértés elkövetése esetén (180 § 1. bek.): „Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, szabálysértést követ el.” Ugyanígy meg kell említenünk a témával kapcsolatban a gyűlölet-bűncselekményeket is, amiről először az új Büntető Törvénykönyvben (2012. évi C. törvény, továbbiakban: új Btk.) 2013. július 1-jén történt hatályba lépése utána olvashattunk hivatalos keretek között, „közösség tagja elleni erőszak” néven. Ugyanitt találkozhatunk a „közösség elleni uszítás”-ra vonatkozó szabályozásokkal is.

Tehát, még ha nem is gondolnánk, pár rosszindulatú, gyűlöletkeltő szóval a törvénybe ütközünk. Egy gimnázium esetében, a tanárok a diákokért a diákok pedig egymásért felelnek. Azonban azt mégis kevesen tudják, hogy a „felelősség” ilyen közösségekben, egy jogilag alátámasztott helytállási kötelezettség, amely alkalmazásával és a szabályok betartásával, az iskolai zaklatás arányát (vagy az élet bármely területén történő verbális vagy fizikai bántalmazás arányát), csökkenteni lehetne.

Mivel az utóbbi években az iskolákban, vagy az online térben történő zaklatás mértéke igencsak megnőtt, ez az oktatásügy figyelmét sem kerülhette el. Rendszerint évenként a gimnazistáknak tartanak prevenciós előadásokat cyberbullying témában, ahol az áldozat „szerep” elkerülésére hívják fel a figyelmünket. Én magam is részt vettem az évek során jó pár előadáson, amiken kivétel nélkül elhanyagolhatónak tartották a közösség szerepét a krízishelyzetekben, ami szerintem nem megfelelő hozzáállás. Hiszen különböző kutatások is bizonyítják, hogy a bullying a szemlélődők érdektelensége miatt létezhet. Vagyis a csoporton belüli felelősség-megoszlás során senki nem vállalja magára a megoldó szerepet, így megszakíthatatlanná téve a bántalmazó-áldozati láncot. Jól ábrázolja ezt egyik kortárs alkotásunk, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című film is.

Nem tudod, mit tehetünk ez ellen? Ilyen helyzetekben tehát a legfontosabb lépés a kommunikációban rejlik. Soha ne féljünk szólni egy illetékesnek, legyen tanár vagy diák, hiszen egyedül nem mindig járunk sikerrel a problémáink megoldásában. Ha esetleg csak külső szemlélőként vagyunk jelen, érezzük azt a felelősséget, ami ilyenkor a vállunkra nehezedik, és segítsünk a társunkon/társainkon úgy, hogy lehetőség szerint magunkat se sodorjuk bajba.

A meggondolatlanul kimondott szavaknak nem csak komolyabb jogi következményi lehetnek, hanem az áldozat életét is megpecsételheti egy-egy pszichés betegség, amit az elhangzott szavak válthatnak ki. Ezért különösen fontos odafigyelnünk és észben tartanunk azt a mondatot, amit a szüleink, tanáraink nem hiába ismételtek ennyiszer; „A szavainkat következménye van, vagyis felelősséggel tartozunk minden kimondott szóért

Szerző: Gombos Noémi

Kiemelt kép: unsplash.com