A Tudatos Ifjúságért Alapítvány (TIA) és az Emberi Jogi nevelők Hálózata (EJHA) közös, Játékosan az emberi jogokért! névre keresztelt konferenciájának június 15-én a Bálint Ház adott otthon. Az eladások és workshopok nagyon sok kérdést felvetetettek, többek között azt, hogy miért is olyan fontos, hogy elengedő teret hagyjunk a játéknak.

A játék olyan aktív tevékenység, amely végigkísér életünk során, és egyfajta örömforrást biztosít számunkra. Azonban, ahogy öregszünk hajlamosak vagyunk elfelejteni a játék fontosságát, és elfelejtünk játszani. Ezáltal a személyiség pszichés struktúrájának elemei, mint a képzelet vagy az emlékezet romlásnak indulnak. Persze ez a folyamat kordában tartható különböző alternatív megoldásokkal, mégis felmerül a kérdés, hogy érdemes-e hanyagolnunk egy olyan feszültséglevezető „módszert”, amely számtalan módon fejleszt bennünket. Manapság miért veszünk nehezebben elő egy társasjátékot, és miért lépünk be könnyebben a Facebook oldalunkra? Ugyan annyit ad nekünk egy videójáték, mint egy kártyaest? A játék segítségével, lehetséges-e a célzott fejlesztés?

Sajnos a tradicionális játékok elhagyása, nem csupán a felnőttekre és az idősebb korosztályra jellemző. Legtöbbször már a gyerekek is előbb nyúlnak a telefonjukhoz, ahol pár másodper alatt ingyen letöltenek bármit, amihez kedvük van. Mégis ezek az online (vagy offline) tevékenységek nem fedik le teljesen a hagyományos játékok hatásit. Olyan pillanatnyi örömforrást biztosítanak a számukra, aminek a hatására ugyan a felgyülemlő feszültséget le tudják vezetni, viszont az értelmi, érzelmi és szociális képességeiket nem javítja olyan nagymértékben. Már óvodában is gyakran alkalmazzák a játék általi fejlesztést, hiszen olyan komplex ismereteket ad át, amit semmilyen más tevékenységi forma nem tud felülmúlni. De mégis mi az a játék, mit jelent játszani, és miért foglal el ilyen fontos helyet az életünkben?

A konferencián szakmabeliek meséltek a játék általi fejlesztés során átélt élményeikről és tapasztalataikról, arról, hogy hogyan élik meg a munkafolyamatokat, és ők hogyan definiálnák ezt a fogalmat.

A játék sosem kötelező. Vagyis egy olyan önkéntes szabadon választott tevékenység, amely során egy ingergazdag környezetbe kerülünk, ahol le tudjuk vezetni a fölös energiáinkat. Többnyire ez egy olyan vágyteljesítő pótcselekvés, ami nem tölt be életfunkciót. Gyakran hiszik azt, hogy a játék csak a kisebbeknél ér el fejlődést. Ugyan erre már jelentős mennyiségű pedagógiai, pszichológiai és filozófiai elmélet is rácáfolt, mégis a közoktatásban még mindig nem használják, (vagy ha használják, sok esetben nem megfelelően) a játékot, mint eszközt. Érthető okokból, a főtantárgyakba (történelem, irodalom) szinte lehetetlen, és nem is szükséges beintegrálni ilyen tartalmakat, viszont az osztályfőnöki és erkölcstan órákon, fejlesztés és érzékenyítés szempontjából érdemes elővenni különféle játékokat. Az utóbbi években rohamosan fejlődő nevelésfilozófiai irányzat, az élménypedagógia is a játék általi fejlesztés fontosságában hisz. A foglalkozásokon a diákok aktívvá válnak, ezáltal felszabadulnak, és társasjátékok, szimulációk, szerepjátékok, egymással való kooperálás által, az élményeiken keresztül szerzik meg a tudást.

Az utóbbit én is megtapasztalhattam egy új fejlesztésű játék kipróbálása során, aminek a célja a civil szervezetek működésének bemutatása volt. Egy óra leteltével, nem csak a szervezetek felépítéséhez, de az addig ismeretlen társaimhoz is közelebb kerültem, kiismertem a tárgyaló technikájukat (amit az egyik feladat során kellet kamatoztatni), és a kommunikációs képességeiket. 

Manapság rengeteg játékfejlesztő próbál előállítani oktató jellegű játékokat, amik korunk társadalmi problémáival foglalkoznak, és az esetleges válsághelyzetekről akarnak átadni minél több információt, ezzel növelve a társadalmi szerepvállalásunkat. Az interaktív workshopokon ilyen, vagy ehhez a témához szorosan kapcsolódó játékokat mutattak be a fejlesztők. Sajnos, azonban amilyen jól hangzik olyan nehéz is ezt kivitelezni. Kevés olyan játék van, ami megtartja eredeti szórakoztató funkcióját, és egyben egy mély mögöttes tartalomról akar bennünket informálni.  Sokszor a játék csupán egy álcává válik, igy nem tud több lenni információhalmazok összességénél.  Így felmerül a kérdés, hogy az oktató jellegű mechanizmusok működnek-e kevesebb adat átadása nélkül is?

Összegezve ahogy az életünkben, úgy az iskolában is jelen kell lennie a játék egyes formáinak. Amiből a diákok a fentebb említett készségek elsajátításával tudnak profitálni. A pedagógusok így egy-egy órára felszakíthatják a bürokratikus légkört, és boldogabb, szabadabb diákokkal tudnak együtt dolgozni. 


Szerző: Gombos Noémi

Kiemelt kép: pexels.com