Ráérősen ténferegsz az interneten, ma már nincsen semmi fontos elintéznivalód, találkozód, vagy tanulnivalód. Rákattintasz a youtube linkjére, amely ajánlott videókat dob eléd azonnal. Melyik videóra kattintanál rá előbb? Arra, ahol egy tinédzser srác turmixgépben ledarálja a tegnap kapott iphone-ját, vagy arra, amelyikben egy fiatal férfi a város utcáit járja maszkban és ételt oszt a rászorulóknak?

A szocális szférában dolgozókon kívül vajon hányan nézték volna meg először a második videót? Hány szívecskét kap instagramon egy ételosztós kép és hányat egy Balin haját lobogtató bikinis celeb? A társadalom, és bennük a fiatalok a menő és pénzes embereket értékeli, az átlagos, segítőkész egyéneket kevésbé.

Felgyorsult világunkban (milyen közhellyé vált már ez a szófordulat) erős ingerek kellenek, hogy átüssek az érdeklődésünk merev falait. Az áttöréshez egyre gyakrabban kell valami erőszakos, pornográf vagy szimplán ostoba, kinevetnivaló videó vagy kép. Az átlagos nem érdemel figyelmet?

Ehhez hasonló kérdések tolongtak a fejemben, vegyes érzésekkel kavarodva a moziból kifelé jövet. A Goethe Intézet, Szemrevaló filmfesztiváljának keretein belül néztem meg a Lux, a fény harcosa (Lux, Krieger des Lichts) című filmet.

A film 20. percénél már nem tudtam teljesen eldönteni, milyen típusú filmet is nézek. Úgy emlékeztem, ez egy játékfilm, de nagyon elbizonytalanodtam; nem dokumentumfilmről van-e szó? Ehhez az érzéshez erőteljesen hozzájárult a Torsten karakterét alakító Franz Rogowski, aki nagyon jól megformálta és életre keltette karakterét, minden esetlenségével és jólelkűségével.

De kicsoda Torsten?

A film kezdetén egy szakállas férfi, aki maga állítja be a kameráját, közli, hogy Torsten néhány napja eltűnt és nem találják….

Az eltűnt szereplő, a harmincas éveinek elején járó, Berlin külvárosában, egy panelben, édesanyjával élő férfi. Megtudjuk róla, hogy reggelente edz, majd a tetőn piheni ki a levezető futást, ahol elmeséli gondolatait a szuperhősökről. Mivel ő is szuperhős. Már gyermekkorában is maszkot hordott, később kitalálta Lux karakterét, elkészítette ruháját, amelyen mindennek megvan a maga funkciója. Természetesen maszkot és csuklyát is hord. Éjjelente tisztálkodó szereket és ételt visz a hajléktalan embereknek, beszélget velük.

Erről a jelenetről ugrunk egy filmgyártó cég irodájába; kiderül, hogy az eddig látott rész demo volt, egy készülő filmhez. Néhány amatőr filmes, Jan (Tilmann Strauss), Lina (Anne Haug) és Marek (Serkan Kaya) filmet szeretne forgatni Luxról, de pénzre is szükség lenne, így gyártót keresnek a művükhöz. A kígyóbőr cipős cégvezető (Heiko Pinkowski) kevésnek találja a történetet, kellene bele egy kis akció. Ezen felbuzdulva Lux, édesanyjának segítve, tüntetést tervez egy ingatlaniroda és végrehajtó cég ellen, akik kitennének néhány lakót a lakásaikból. Éjjelente fejre szerelhető kamerával és kísérő kamerással sétálgat a városban, hátha lesz megmenteni való ember az utcán.

Csakhogy az élet nem egy akciófilm, így ismét visszadobják a támogatást, mondván, bűnüldözés kell; és némi szex sem ártana a filmbe. Itt csatolnék vissza a bevezetőben leírtakhoz; gyilkosság kell, és/vagy szex, különben senki nem fog moziba menni a fiatalok filmjére. Ezen a ponton nem tudtam, mi lehet még ebben a történetben, felmerült a fejemben, hogy ez az ördögi kör fog a továbbiakban is folytatódni. Ám…megérkezett az áttörés, amely remekül reflektált a világunkra. Egy táska tolvaj üldözése közben Torstent megtámadja egy nagy őrzőkutya, amitől a férfi bevizel a nadrágjába. A kutya gazdája ezt azonnal, rögzíti a telefonjával és teszi fel a youtube-ra. Másnap a főszereplő a rakodó munkája közben, a kollégái telefonján látja viszont az előző éjjeli balesetét. Itt meg is roppan kicsit a hős; ezt akarja mindenki? Ezt a videót többen látják, és több embert érdekel, mint az ételosztás?

A cég marketingesei is rögtön lecsapnak a videóra, és vloggerek videói, újságcikkek nyomán hamar elhíresül a hős, aki új, céges, ajándék szuper ruhában folytatja tevékenységét és azt, amire kérik. Rapdal klippet forgatnak vele, sorozatot indítanának Luxról. Természetesen az akcióiról, amelyek kitalációk lennének, nem a valódi tetteiről. Megérkezik a szerelem is, Kitty (Kristin Suckow), egy rúdtáncos lány személyében, akinek Kitty, a cicus csak az álcája, a valódi kiléte rejtély. Az események pörögni kezdenek, a prostitúció, drogcsempészet és bűnüldözés Bermuda-háromszögében, ahol azt vártam, ki lesz az első, akit kiköp magából ez a gépezet.

A forgatag közepén mindeközben Torsten édesanyja meghal, a szerelme pénzért más férfiaknak ajánlja szolgálatait, hajléktalan barátját drogcsempészeten kapják, és azonnal börtönbe is kerül, hiába mondja, hogy csak odaküldték a csomag átvételére. Lux érzi, hogy messze került attól, amit a szíve diktál, valamint a céljától, amelyet önzetlenül követett.

Ez korántsem a történések vége, viszont egy olyan csavarral zárul a film, amely alapján azonnal újra akarod majd nézni a filmet és meg akarod ölelni Torstent. Ki rendezte a filmbeli filmet? Kicsoda Kitty? Ki ültette fel a hajléktalan barátot? Miért nem száll ki Torsten a filmkészítésből? Ki Jan valójában? Hova tűnt Torsten?

A filmet Daniel Wild rendezte, német nyelven. A magyar mozikban nem valószínű, hogy megjelenik, de aki tudja, keressen rá és nézze meg ezt az alkotást, mert érdemes a nézők figyelmére.

 

Kiemelt kép forrása: muveszmozi.hu