Szomáliában egy anya ül a háza előtt a naplementét nézve. Ez az a nap, amikor sok ideje gyűlő dühe kiteljesedik egy, a társadalmi közegében radikálisnak ható lépésben. A legnagyobb, 15 éves lányát nem adja hozzá egy idősebb férfihoz. Ez a lány többet érdemel ennél. A pénzéből megbíz néhány embert, hogy vigyék Európába a lányát. Vajon tudta milyen szokások és életmódok vannak a távoli kontinensen? Milyen életet képzelt el a lányának, amikor maga előtt látta annak jövőjét? Nehéz szívvel engedhette útjára 15 éves gyermekét.

Fóton a gyermekotthonban egy szomáliai lány ül az épület előtt a napfelkeltében. Egy kísérő nélküli, menekült gyermek csoportban, fiú társai közt egyedüli lány. Azt hallotta a többiek tovább indulnak hamarosan. Ő is velük fog menni? Hova is szeretnének eljutni?

Néhány hét múlva ugyanazon épület előtt, ugyanaz a szomáliai lány ül, egy másik napfelkeltében. A társai elhagyták Magyarországot, ő maradt itt, egyedül.

Budapesten, egy keddi napon, a sötét mozi teremben néhány ember ül, köztük én is, és a vásznat nézik. Vallomást hallgatnak és egy alakuló élet körvonalait nézik, egy szomáliai lányét.

A 17 éves Kafia életének meghatározó pontjába kapcsolódunk be, a 18. életév és az érettségire való felkészülés évébe. A lány Budapesten egy gyermekotthonban él, megannyi lány társával együtt, de egyedüli menekültként. Magyarul tanul, már tud beszélni a nyelven és megosztja velünk az álmait; szeretne tovább tanulni, modellkedni vagy menedzserként dolgozni egy hotelben. A kezdeti képsorok után a film mozaikszerűen épül fel, lassan adagolva a vallomás töredékeit. Igen, a vallomásét, a gyónásét, amelyet egy fiatal felnőtt tesz édesanyjának, aki az egyik legfontosabb ember az életében egy olyan világból, amelyet ő éppen maga mögött készül hagyni.

Mit szólna a mama, ha látná, hogy már nem hordja a hidzsábot? Szégyellné? Vagy örülne, hogy megváltozott a lány élete? Úszni is tanul, ahol a fürdőruha nem takarja el a testet. A mama szeretné, hogy a lánya megmutassa magát? De hiszen itt mindenki olyan fürdőruhában van.

Mit mondana a mama, ha a lányát egy keresztény közösségben látná imádkozni? A muszlim vallás erős közösségi szelleme az oka, hogy egy összetartó közösségi életet élő keresztény csoporthoz kerül Kafi? Elgondolkodik, mit jelent az, hogy Isten? Tudta a mama, hogy ahova küldi, ott nem a muszlim elveket vallják az ott élők? Megszakadna a szíve? Vagy örülne az önállóságnak?

Mit gondolna a mama a lányáról, aki fehér, keresztény fiúval randevúzik?

Kafia szomáliai nyelven szól édesanyjához, az anyanyelvén pontosabb, intimebb hangon tud beszélni a kételyekről, amelyek a szívét nyomják, amelyek ránk telepednek a moziban és bennünk is felvetődnek.

Számos kérdést felvet ez a film, a kérdések és a vallomás pedig a való élet mindennapjaiba ágyazódnak be. Ugrálunk a helyszínek, a történések és kicsit az időn belül is. Kafia otthona a gyermekotthon, ahol társai kedvelik, a nevelőjük pedig erőn felül próbál apa, anya és nevelő lenni. A fiatal lány minden este tanul, hiszen készül az érettségire, amely magyarul még keveset tudó beszélőként, nagyon nehéz feladat. Az iskolai jelenetek megmutatják, hogyan sikerült beilleszkedni az osztály közösségbe, miképpen tanulja a többiekkel a szalagavató táncot. Ezek a jelenetek számomra, pedagógusként, az oktatási rendszer rugalmatlanságára is rávilágítanak. Kafiának mindenképpen 18 éves kora előtt le kell érettségiznie, előbb kell megtanulnia az Osztrák-Magyar Monarchia és a Molotov-Ribbentrop paktum szavakat, mint a hétköznapi nyelvben használt kifejezéseket. Mi történt volna, ha két évvel később érettségizik? Nyilván semmi, egy rugalmas rendszerben. A tanárok és iskolai társak kedvesen és segítőkészen állnak az idegen lány mellé, támogatják a nehéz úton.

Az otthon és az iskola mellett megjelenik a munka is. Moziban, húsüzemben dolgozik, takarítóként és jegykezelőként. Szabadidejében a modellek járását gyakorolja és jelentkezik egy ügynökséghez, ahol pózolni tanítják és fotókat készítenek róla, a jövőbeli munka reményében.

Ez a lány kitartásával példa lehet bárkinek, letette az érettségit angol, magyar, mint idegen nyelv, történelem és testnevelés tárgyakból, megtudhatjuk, hogy jók lettek az eredményei, egyetemre felvételizik. Modellként arányos arcára és szép termetére is felfigyelnek, több munkát is kap. Visszaköltözik Fótra, a gyermekotthon nagykorúvá vált utókövetésére, ahol 24 éves koráig lakhat és tanulhat. Ezen a ponton záródik a film, megoldást adva, a kérdéseket meghagyva a nézőben. Az utolsó erős hatással bíró képsorokban Kafia felveszi fejére a kendőt könnyei között és felhívja skypeon édesanyját, aki nem tud sem a dokumentumfilmről, sem lánya budapesti életmódjáról.

Zurbó Dorottya, szerencsénkre, hazánkban forgatta ezen témájú filmjét, amely téma a brüsszeli tanulmányai során került a látóterébe, az inkubátor program pedig megadta neki a lehetőséget. Néhány dokumentumfilm társrendezőjeként találkozhattunk vele, a legismertebb a tavaly bemutatott, A monostor gyermekei című film. Ugrin Julianna producerrel remek érzékkel fogták meg a vallomás műfaját és keverték a mindennapi élet képsoraival. A filmet hazánkban az ELF Pictures forgalmazza.

A Könnyű leckék világpremierje augusztus 7-én a Locarnói filmfesztiválon volt, a magyar nézőközönség október 11-én válthat jegyet a filmre a mozikban.

 

Szerző: Gyurkó Krisztina