2019. április 23. és május 1. között egy Erasmus+ Program keretében megvalósult képzésen vettem részt 24 társammal együtt, akik 12 különböző, nagyrészt európai országokból érkeztek.

A képzés angol nyelven folyt, szervezői és lebonyolítói az Európa Ifjúsága Egyesület tagjai voltak. Az Erasmus+ programjainak lényege, hogy külföldi tanulási lehetőségeket nyújt a résztvevőinek, segíti a cserékben résztvevő fiatalok küldőszervezetei közötti kommunikáció elindulását, illetve támogatja az oktatás korszerűsítését szolgáló reformokat. Jelen projektben mélyebben megismerhettük a különböző országokban különbözőképpen megjelenő LMBTQI+ témakörét tapasztalati tanulás által.

Hogy mi az a tapasztalati tanulás? Tudod, ahogy beszélni, járni, felöltözni, játszani megtanultál: amikor az alkalmazott tudásod a saját élményedből, valamilyen aktivitásba való bevonódásból származik. Ennek során egyrészt fontos, hogy mi történik velünk, másrészt pedig, hogy mit kezdünk vele: átgondoljuk tapasztalatainkat, értelmezzük azokat, és általánosítást követően alkalmazzuk a megszerzett tudást a mindennapokban.

Ezért a képzés során sok volt a csapatmunka, melynek során társaink gondolatait mélyebben megismerhettük egy-egy témában a közös brainstormingok során, mini-projektjeink egymásnak való bemutatásával pedig konkrétumokkal szélesíthettük perspektívánkat egy szabadabb formában. A tréning folyamán – szintén csapatokba rendeződve – volt egy nagyobb lélegzetű projektfeladat is: az egyenlőség témájának tetszőleges területét kellett vizsgálni és egy produktumot létrehozni: született plakát, online-kvíz, egy komplett workshop tervezet, dal, de még társasjáték is. Ezalatt egyszerre tudtunk meg többet egy-egy témáról és készítettünk valamit, ami alkalmas ennek az ismeretnek a továbbadására.

Hogy hatékonyan tudjunk együttdolgozni, ahhoz persze kellett egy működő közösség: a megérkezésünktől összevoltunk fogva, játékosan motiváltak a szervezők az összerázódásra, az első teljes napunk pedig egy zseniális csapatépítővel indult! Evezni mentünk a Velencei-tóra, úgy, hogy a társaság nagyrésze még életében nem csinált ilyesmit: a bizonytalan helyzetben az egymásrautaltság egyenes utat jelentett az együttműködés szükségességének belátásához, ez hatékony közös munkát és kellemes (fun!) együttlétet eredményezett, így végül (többnyire) száraz ruhákban értünk partot. A tréning intenzív programját kirándulások, kultúrális alkalmak szőtték át: kiemelkedő pontja volt a 9 napnak a „Nemzetközi est” ahol minden nemzet készült egy kis ízelítővel hazájából, leginkább enni- és innivaló formájában; illetve mindannyiunk számára nagyon fontos volt a Székesfehérváron általunk rendezett flashmob, amire egy koreográfiával és ismeretterjesztő-szemléletformáló röpanyagokkal készültünk.

A remek szervezés és csapat miatt sok „leget” emlegethetnék még, de tanulási szempontból kettőt szeretnék kiemelni: az egyik egy parlament-játék volt, a másik pedig az élő könyvtár. A parlament-játékot azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ez volt az a pont, ahol a legélesebben éreztem a nem formális tanulás hasznát: tényleg a saját bőrömön tapasztaltam meg tövényjavaslatot benyújtó parlamenti párttagot játszva, hogy mennyire komplex minden társadalmi jelenség, hogy minden mindennel összefügg. Az élő könyvtár pedig a „könyvek” személye, a felénk mutatott bizalmuk, és a megosztottak tanulságossága miatt jelentett nagy élményt. „Élő könyvtárunkban” LMBTQ emberek voltak a „könyvek”, akiket csoportosan „kikölcsönözhettünk”, és történetüket hallgatva, kérdésekkel „lapozgatva” ismertük meg őket.

A téma ilyen jellegű feldolgozása, a szervezők profizmusa és ezzel együtt emberi érzékenysége valamint a rengeteg motiváló személyiség feledhetetlen élménnyé tette számomra ezt a tréninget. Valahol számítottam rá, hogy mélyebb tudást fogok kapni az LMBTQ témában, és azt hiszem ez volt a legjobb út, hogy ez a tudás tartós és a mindennapi életben hasznosítható formában kapjam meg. Azt viszont nem láttam előre, hogy ennyi mindent tanulok magamról, és hogy 9 nap alatt lelkileg ilyen sokat tud egymásnak adni 24 fiatal: mélységes bizalmat, vidám és szeretetteljes emlékeket, már-már barátságot. Hiába a rövid idő, ez a legjobb szó, amit találok arra, ami létrejött ott köztünk.

És ez, úgy érzem, kijelöli az utamat a jövőre nézve is (és most nem a nyáron teljesítendő külföldre szóló meghívásaimra gondolok, amiket búcsúzáskor kaptam). A társadalmi egyenlőségért folytatott állandó küzdelmet kommunikáló attitűd mellett a mindennapi interakcióimba a képzés során szinte kézzelfogható a nyitottságot, spontaneitást és egymás iránti tiszteletet szeretném tudatosan átültetni, és erre buzdítok mindenkit (azon kívül, hogy menjetek ti is Erasmus+ képzésre J) mert valahol itt kezdődik minden.

A társadalmi egyenlőség. Az, hogy emberként éljünk, együtt.

Források:

Képek: Európa Ifjúság Egyesület