Három ember. Három élet. Három merőben különböző sors, valami azonban összeköti őket. A tíz éve történt romagyilkosságoknak áldozatai, közvetve, illetve közvetlenül. Tragédiák, amik az emberi lélek mély bugyraiból erednek, majd megcsillanva a felszínen, más emberekben öltenek újra testet.

A Genezis című film valós alapokra épül, ám a szereplők és a cselekmény maga fikció. Az Empathy Café filmvetítést rendezett, melyet követően Bogdán Árpád, Genezis rendezője, dr. Uszkiewicz Erik, jogász, az MTA-ELTE Lendület SPECTRA Kutatócsoport kutatója beszélgetett Nagy Detti moderálásában.

A bevezetésben említett varázshármas nem véletlen: ennyi részre tagolja a filmet a látszólag különálló történetek rendszere. Az első rögtön érzékeny pontra tapint: naiv, gyermeki szemszögből mutatja meg a tragédiát követő életet, a diszkriminációt, a gyászfeldolgozást, az elengedést. Ezt követően egy fokkal „felnőttesebb” szakaszba érünk, és egy tinédzser lány hétköznapjaiba nyerünk bepillantást, akit a tragédia hullámai lehetetlen döntésekre kényszerítenek, értékei megkérdőjeleződnek. Végül egy harmincas éveiben járó ügyvédnő életét láthatjuk, ahogy a magabiztos álarcot levéve megküzd saját és mások démonjaival.

A film mindkét oldalt igyekszik elmesélni, ugyanakkor jópár kérdést nyitva hagy: honnan erednek a gyűlölet bűncselekmények? Azt, hogy mégis mi állhat az ilyen akciók hátterében, érdemes két szempontból is megvizsgálni.

Először is, miért pont az adott csoport ellen irányul agresszió? Az emberi természetre alapvetően jellemző a csoportok, kategóriák felállítása, hiszen a rendszerezés segít eligazodni az egyébként meglehetősen ingerdús környezetünkben: a sémák felállítása nagyban segíti tehát a szociális helyzetekben való eligazodást. Például ha meglátsz egy embert Star Wars pulcsiban, dekódolod az esetleges érdeklődési körét- ő egy Star Wars rajongó- és ennek megfelelően belefűzheted a beszélgetésbe ezt a témát is, sőt, lehet, hogy így fogsz kezdeményezni. De mi a helyzet, ha az illető nem ezt az üzenetet kívánta közvetíteni? Ha nem is szereti a Star Warst, és éppen egy átbulizott éjszaka után ez volt az első ruhadarab, amit az öccsével közös szekrényükben talált?

A csoportok felállítása tehát egy evolúciós szempontból hasznos, ám néhol pontatlan eszközünk. Az ilyen csoportok tagjait felruházzuk egy vagy több közös tulajdonsággal. A nyilvánvalókon kívül – mint hogy valaki Star Wars pólót visel – más jegyeket is csatolhatunk, például, hogy mennyire jófejek. De tegyük fel, hogy szóba elegyedtél egy ilyen emberrel, és beléd kötött, mert nem tudtad kronológiai sorrendbe tenni a Star Wars részeit. Sértegetett, butának és haszontalannak nevezett, amit te igencsak sérelmeztél, és leszűrted a következtetést: a Star Wars fanok arrogánsak. Így ha legközelebb megláttál egy alakot ilyen pólóval, már nem szívesen mentél volna oda hozzá, hiszen mindig erre az alkalomra emlékeztetett. Majd elmesélted egy barátodnak, aki elővigyázatosságból szintén elkerüli őket. De ebből még nem következik egyenesen, hogy odamegy őket sértegetni…

Csavarjuk meg egy kicsit a szituációt. Tegyük fel, hogy a beszélgetésed a Star Wars pólós emberrel jól alakult, ugyanakkor téged meglehetősen idegesít, hogy ő ezerszer jobban tudta az események sorrendjét, mint te. Ez frusztrált téged- butának és haszontalannak érezted magad a beszélgetésben, úgy érezted, már a puszta tudásával megszégyenít téged. ehhez hozzájárult, hogy amúgy sem voltál túl jó passzban- nemrég a barátod kinevetett, mert nem tudtad, hogy a tetraédert azért hívják tetraédernek, mert a tetra négyet jelent latinul. Most pedig ismét egy olyan helyzetben találod magadat, ahol megkérdőjeleződik az intelligenciád… A belső konfliktusod pedig szerencsétlen Star Wars pólós alakra vetíted ki, esetleg még jól össze is vesztek. John Dollard elmélete szerint frusztráció ugyanis agresszióhoz vezet, ami az akció után katarzis élményt is eredményezhet- helyreáll a lelki békéd, jól megmutattad, hogy te vagy a legokosabb srác a környéken.

Ebben a szituációban a srác csak egy bűnbak volt (Fun Fact: ez a kifejezés bibliai eredetű, és az áldozati állatokra utal, akiket saját bűneik miatt öltek le vagy eresztettek szabadon elpusztulni). Csupán egy vászon volt, amire saját elégedetlenségedet, problémáid forrását vetítetted, függetlenül attól, vétett-e ellened, vagy sem. A jelenség neve projekció. Ez az effektus azonban akkor érhető leginkább tetten, ha egy Star Wars fan tényleg megsértett téged, de ha rajta nem is, más rajongón állsz bosszút ezért- aki csupán azért lett célpont, mert azonos csoport tagja.

A második szempont ennél jóval komplexebb. Életünk során számos emberrel, csoporttal antipatizálunk. Az is lehet, hogy megutáljuk őket- de mi vezet ahhoz, hogy egy érzés agresszióvá fajuljon? Dr. Roy Baumeister, szociálpszichológus négy okot különített el, ezeket a gonoszság négy okaként ismerjük. Az első az idealizmus: az elkövető magasabb rendű cél érdekében cselekszik, egy ideáért, egy álomért, mert lehet egy állameszmény, mint például a totalitarizmus esetében (erről talán majd máskor). A második a fenyegetett egoizmus, vagy nárcizmus: a magas, de ingadozó önértékelésű emberek hajlamosak agresszióval reagálni a vélt vagy valós támadásokra, megaláztatásokra – sejthető, hogy a Star Wars pólós példában ezt karikíroztam ki. A harmadik az önérdek, mely az akár erőszak által megszerzett előnyöket, javakat rejti, a negyedik pedig a szadizmus. A szadizmus ritka, öt-hat százaléka a felsorolt okoknak. Ez a viselkedéskultúra tanulható, ugyanis az erőszakos cselekményekre eleinte hevesen reagál a szervezet: erős ellenérzést kell ahhoz leküzdeni, hogy bántsuk embertársainkat. Ennek leküzdése eredményezhet euforikus, örömhöz kísértetiesen hasonlító érzést, amint az akció véget ért. A romagyilkosságok oka nem egy a fentiek közül, hanem nagy eséllyel az összes- különböző arányokban- szerepet játszhatott a történtekben. „Egy fehérszívű sárkány lakik az erdőben… a köd mögül les ránk, és irigyli a színes lelkünket” – ha nem is szó szerint, de így mesél a roma édesanya a főszereplő kisfiúnak az erdő veszélyeiről. A mesék, az ártatlanság mind megjelennek a film elején, ahogy a megdöbbentően fiatal gyerekek egymás- pontosabban a kisfiú- ellen fordulása. „Senki nem jön gyűlölettel- vallja Bogdán Árpád, a rendező- tanulják ezt.” De vajon a szeretet is tanulható?

Kiemelt kép forrása: port.hu