Aranyközépút.
Plátói szerelem.
„Szép az, ami érdek nélkül tetszik”.
„Gondolkodom, tehát vagyok.”  

Ezer és ezer kontextusban hangzottak már el ezek a fogalmak. Használjuk, „értelmezzük” őket, viszont keletkezésüket és igazi értelműket az átlagember számára homály fedi.

Ezek a manapság klisévé koptatott bölcseletek egy ősi tudományág alaptézisei közé sorolhatóak. Ez az ágazat a filozófia, melynek nyomai ilyen mélyen és ilyen tartósan gyökereznek anyanyelvünkben és gondolkodásunkban. Jelenleg, viszont ez az évezredeken keresztül elismert tudomány, a kerettantervbe kerülés véres versenyén, a tánc és drámával egy mezőnybe fut. És veszít.

Bukásának többlépcsős oka van. Különböző emberi, politikai, és társadalmi célok-folyamatok eredményeként, a középkori septes artes liberales (azaz hét szabad művészet) alapja, ma a közvéleményben “áltudomány”, “rizsa”. A filozófia tanárok pedig “csavargó szabadbölcsészek”, akik felesleges semmisségeikkel tömik a diákok fejét, miközben pedig az ókorban a társadalom krémjeként tekintettek Platónra, Arisztotelészre és a többi csavargóra.

A filozófia ilyen szintű kirekesztése és sokszor felbukkanó zsigeri taszítása a diákok, és a szülők körében    valószínűleg a félelemre vezethető vissza, hiszen ez az ágazat másként formál, mint a kerettantervbe bekerült előkelő tantárgyak. Mellőzi az elhatárolást, kapaszkodót ad, kérdést tesz fel, de nem mondja meg, mit és hogyan gondolj. Ehelyett gondolkodni tanít magadról, istenről, a politikáról, vagy csak arról, hogy miért vagy itt. A véleményalkotás pedig ijesztő és veszélyes, mivel ezzel kiszolgáltatod magad a környezeted számára, és újabb támadható felületet teremthetsz magadon. Viszont, ha felvállalod az álláspontod és meg is tanulod megvédeni sokkal árnyaltabban megismerheted önmagad és a többi perspektívát.

A filozófia órán felbukkanó kérdések abban különbőznek a matekos számonkéréstől, hogy itt a jó válasz megtalálásához egyedül önmagadban kell legyőznöd a gátat. Ez a gát viszont a legfélelmetesebb problémák egyike a modern közösségekben. Rengeteg fiatal nem mer véleményt alkotni, nem merik használni a velük született sajátos szűrőjüket, amivel újabb és újabb értelmezéseket teremthetnének az őket érintő közegről. Az érem másik oldala, hogy a fiatalok egy része nem a gát áttörésénél akad el, hanem az utána következő érdemi, érvekkel alátámasztott vélemény megteremtése nehéz számukra. Hiszen hogyan is tanultak volna meg érvelni, véleményezni a meghatározott keretek és tények között szocializálódott gyerekek, akik a suliban csak akkor kerültek be a kitűnőknek járó elismert körbe, ha nem lógnak ki? Vagy, ha vissza kérdezés nélkül tudják ismételni a tananyagot.

A filozófia minden racionális előnye mellett fontos kiemelni azt, hogy az ember magával született igénye, hogy vizsgálhassa, értékelhesse a körülötte zajló folyamatokat. Gondolkodni olyan kérdéseken, mint például isten léte, a halál utáni élet vagy a társadalmak ideális működése, egy szervezet számára szükséges, és kielégítő.

A kérdés adott: érteni/ értelmezni kívánjuk-e a körülöttünk működő világot, vagy megelégszünk azzal a lexikális fantomtudással, melyet tankötelezettségünk ideje alatt belénk erőszakolnak?