Ezek a mai fiatalok! – gyakran hallhatjuk az új generáció stílusán, szokásain megbotránkozó idősebbek szájából, s szüleink is hasonló élményeket mesélnek nekünk. Tényleg az új nemzedékben van mindig a hiba, és nem valami másról lehet szó?

A fiatalabbak és idősebbek közti kommunikáció, és egymás megértésének sok esetben előforduló hiánya gyakran a generációs szakadékból származik. Ez a fogalom önmagában is sokatmondó: hatalmas, nehezen átléphető különbségeket feltételez, amelyek kihatnak az egyének egész életvitelére.

Miből fakadnak az eltérések?

A korcsoportoknak más-más nehézségekkel kellett szembenézniük, más volt az értékrendjük, nem azonos mértékben ítélték fontosnak a dolgokat, másként vélekedtek a világ ideális működéséről, és abban az ember által elvárt viselkedésről. A társadalmi normák folyamatosan változnak, és kultúránként élesen különbözőek is lehetnek, azonban az egy-egy csoporton belüli elvárt magatartásforma is viszonylag rövid idő alatt átalakulhat. Ebben a technika is jelentős szereppel bír, hiszen a fiatalabbak legtöbb esetben könnyebben hozzászoknak a változásokhoz és lelkesen próbálgatják az újdonságokat, majd beillesztik őket mindennapjaiba, míg az idősebbek gyakran nehezebben sajátították el az új eszközök használatát, és kevésbé voltak optimisták a gépek segítségnyújtásának mértékével kapcsolatban. Mára ez megváltozni látszik, ez az eszközök őseinek megjelenésével eltelt idő, és a társadalom megváltozásával magyarázható (egyre gyakoribb a fejlettebb államokban, hogy a posztmodern asszonyok és urak a nyugdíjas éveket jutalomként, önmagukra fordítható időként élik meg, amikor is bepótolhatják az életükből korábban kimaradt, ám vágyott programokat).

Milyen jellegzetes különbségeket figyelhetünk meg a nemzedékek között?

Az alpha generáció tagjai 2010 után születtek, tehát teljes mértékben a digitális korszak gyermekei. Ők azok, akik abszolút magabiztossággal használják az internetet és a különféle okoseszközöket már kiskoruktól kezdve. Az elképesztően gyorsan változó világban nehéz előre bejósolni, hogy milyen változások fognak zajlani az ő életükben, de az biztos, hogy a technika erősen jelen lesz majd a mindennapjaikban. Ezért talán érdemes lehet nagyobb hangsúlyt fektetni a felelős internethasználatra, és az emberi kapcsolatok minőségének megőrzésére.

A Z generációt képviselő személyek a ’90-es években születtek, tehát ők képviselik a fiatalságot manapság. Ők azok, akiknek az életében főbb váltások mentek végbe a technika miatt annak ellenére, hogy bele is születtek az újdonságokba. Az ő életükben már kitolódik a családalapítás, hiszen a tanulmányok és a pénzszerzés sok korábbi erőfeszítést igényel. Hogy a korábbi vagy a későbbi gyermekvállalás bizonyul-e felelősségteljesnek, arról el lehetne vitatkozni. Mindegyiknek megvannak az előnyei és a hátrányai, de véleményem szerint a körülmények miatt mindkét döntés megállja a helyét az érvelések között.

Az Y nemzedék tagjait millenials néven is emlegetik, ők 1980 és 1995 között születtek, az ezredfordulót megelőzően. Ők azok, akiknél már megkezdődött a családalapítás későbbre tolódása. Az ő tagjaik között is vannak „mama hotel” lakók, azaz olyanok, akik korukat tekintve már saját házban, a saját családjukkal is élhetnének, ám jellemzően anyagi okok miatt inkább a szüleikkel laknak. Ez sok szempontból egyszerűbb és költséghatékonyabb megoldás, ám felvet néhány kérdést a szülő-gyerek leválással kapcsolatban.

Az X generáció tagjai 1960 és ’79 között születtek, ők azok, akiknek a mindennapi életben a digitális eszközök megjelenése abszolút újdonságnak számított, és akiknek egyéb elfoglaltságaik miatt talán a legnehezebb lépést tartani a gyorsan fejlődő világgal. Ők fiatalon teljesen máshogy éltek, mint az újabb generációk, éppen ezért világnézeteik és gondolkodásmódjuk is eltérhet. Sokszor kételkednek a technika használatának pozitív hatásaiban, de a munkájuk során nagyon gyakran, a magánéletben viszont talán kevesebbet használják az újabb eszközöket, mint a fiatalabb nemzedékek tagjai.

Eltérő értékrend és felelősségtudat?

A generációk közötti különbségek a családon belül, és a párkapcsolatokban is megmutatkoznak. Ha a háztartásbeli teendőket nézzük, egész más volt a munkamegosztás aránya korábban, mint a mai, újonnan kiépülő rendszerben: a nő feladata legfőképpen a gyereknevelés volt, ő készítette az ételeket, emellett minden házimunka egyedül rá hárult, esetleg a nagyszülőkkel és más közelebbi rokonokkal kölcsönösen segítették egymást. Ezzel szemben, a férj felelőssége a megélhetés megteremtése volt, a családban csak ő járt dolgozni, célja az volt, hogy saját keresetéből fenn tudja tartani a családját, és biztosítsa számukra a lehető legjobb életkörülményeket. Manapság már nem válnak el egymástól élesen a határok: legtöbb esetben mindkét szülő életének fontos részét képezi a munka is, és bár a nők anyai teendőik miatt többet foglalkoznak a gyerekekkel, a férfiak is jobban kiveszik a részüket a nevelésből (ők is fürdetik őket, segítenek a házi feladat megírásában, elviszik a gyerekeket az óvodába, iskolába), emellett a házimunkába is besegítenek. A családrendszerek is változáson estek át: a nagyszülők általában már nem a gyermekeikkel élnek, érzékelhetően lazábbak lettek a rokoni kötelékek, a családtagok kevesebb időt töltenek egymással, így az általuk nyújtható segítség sem garantált. Ezzel szemben, a nagyszülők nem tudnak nagy mértékben beleszólni a gyereknevelésbe, és a családnak kevesebbet kell alkalmazkodni.

Ami a párválasztást illeti, a szerelem és az érdek ötvözésével alakulnak ki általában a kapcsolatok. Ketten könnyebb egy háztartást fenntartani, ám ezeknek a generációknak a képviselői teljes mértékben vonzalom alapján döntik el, hogy kit választanak párjuknak. Főleg a fiatalabbaknál jellemzőek a rövidtávú párválasztási stratégiák, amelynek egyik oka, hogy bár hozzájutnak a kapcsolatban is megélhető nyereséghez, mégsem kell túlságosan sok energiát befektetniük érte. Az idősebbek hajlamosabbak ezt elítélendőnek tartani, náluk a hosszútávú, monogám kapcsolatok a megszokottak, amelyek számtalan esetben egy egész életre szólnak.  Ám a családalapítás előtti házasságkötés általános preferálása ugyanúgy jelen van legtöbb esetben a különböző korosztályoknál.

A munka területén is változások jelentek meg a generációkat érő változások miatt. Annak ellenére, hogy nem minden munkahely tudott eddig alkalmazkodni a dolgozók igényeihez, sok változás következett be a digitális eszközök megjelenésével. A monotonitás és a felsőbb vezetés helyett általában a változatos, több kommunikációt igénylő munkaköröket és a döntési lehetőséget, közös ötletelést részesítik előnyben a dolgozók. Az emberek törekednek a nyugati országokban már kiépült munkaforma elérésére, ám ehhez olyan vezetőkre van szükség, akik szintén azt részesítik előnyben. Hogy hogyan tudnak közösen dolgozni az eltérő korosztályok tagjai? Ideális esetben van egy közös cél, amiért dolgoznak a munkahelyeken. Ezeknek elérése érdekében a munkavállalók törekednek a minél jobb teljesítményre, amihez összedolgozásra van szükség, és a generációk átadhatják egymásnak korábbi tudásukat, vagy éppen az újabb módszerek használatát ismertethetik meg az idősebbekkel. A munkahelyi konfliktusok pedig inkább a személyiségtípusoktól és a kooperáció mértékétől függhetnek.

Különböző, de mégis hasonló

Úgy gondolom, hogy a felelősségvállalás nagyjából azonos szinten van meg minden generáció esetében, viszont különbségek fedezhetők fel aközött, hogy mit tartanak fontosnak. Ezzel szemben, az önmegvalósítás az idők folyamán mindig elengedhetetlen volt ahhoz, hogy elégedettek legyenek az emberek, csakúgy, mint az egyéni szabadság. Hogy hogyan élhetnek együtt a különböző generációk tagjai? Toleranciával, a másik megértésével, megfelelő kommunikációval, és nem utolsó sorban: a tapasztalatok átadásával, a másik segítésével.