2018-ban 1326 millió személy utazott külföldre a Turisztikai Világszervezet szerint. Az utazás az egyik legdinamikusabban fejlődő szektor, így hatalmas felelőssége van abban, hogy fenntarthatóan működjön. Ez egyrészt környezetvédelmi szempontokat jelent, de ugyanilyen fontos, hogy felelősséget vállaljon a legnépszerűbb célpontok helyi közösségei iránt.

Arra a kérdésre, hogy miért utazunk, gyakori válasz az idegen kultúrák megismerése. A tévé, internet számtalan információt juttat el a világ más részeiről, felkeltve kíváncsiságunkat: élőben is megtapasztalnánk, amiről hallottunk. Emiatt hajlamosak vagyunk látványosságként, bakancslista-pontként kezelni más kultúrákat, mintha csak a mi kedvünkért állították volna ki őket. Egy-egy népszerű turistacélpont helyi lakossága pedig szinte úgy érzi magát ettől, mintha emberi állatkertbe tették volna őket.

Forrás:australiantraveller.com

Be kellene látnunk, hogy a legtöbb utazási célpont eredetileg nem látványosságként épült. Az ott élők vallásának is része lehet, és akár ma is fontos funkciót tölthet be – például egy szentély, ahová a helyiek már nem tudnak betérni, mert ellepték a hangosan, illetlenül viselkedő külföldiek. De ez nem csak olyan egyértelmű helyszínekre vonatkozhat, mint egy templom. Ausztrália ikonikus turistacélpontja, az Uluru hegység különleges jelentőségű a Pitjantjatjara Anangu közösség számára, emiatt nem szabad megmászniuk. Ez sok konfliktushoz vezet az odalátogatóakkal, akik a csúcsán szeretnének fotózni. A nemzeti park szabályzata figyelmeztet erre, a hatóságok mégsem büntetik a hegységet megmászókat. Láthatjuk, hogy a törvények nem mindig jó hivatkozási alapok, ha vitába akarunk szállni az ottani szokásokkal. Attól, hogy valami nem tilos, még nem feltétlenül illendő – nem véletlenül nevezik íratlan szabályoknak ezeket.

A legfontosabb, hogy ne vonjuk kétségbe a helyiek kéréseit, még ha irracionálisan is hangzanak. Persze, ha a kimondottan sértik a kultúrádat; senki nem fogja követelni tőled, hogy olyan ételeket egyél, vagy olyan szertartásokon vegyél részt, mely ellenkezik a te világképeddel. Legtöbbször azonban nem erről van szó, csak a turisták saját értékrendjükből próbálják meg átírni a helyi tradíciókat. A mianmari Kyaiktiyo Pagodához például senki nem mehet három lépésnél közelebb, nőknek pedig tilos megérintenie. Érvelhetünk amellett, hogy a nyugati értékrendünkben ez diszkriminatívnak számít, de ezzel nem fogjuk megváltoztatni a helyiek gondolkodását, csak egy újabb tiszteletlen turista leszünk a szemükben.

Forrás: stackpathcdn.com

Általános szabályként elmondhatjuk: ha ők nem csinálják, te se csináld. Ha pedig rád szólnak, fogadd el az igazukat. Ne vedd sértésnek, hiszen ők is tudják, hogy a legtöbb turista nem rossz szándékból, csak tudatlanságból viselkedik helytelenül. Bárkivel előfordulhat, hiszen mind előítéleteket viszünk magunkkal, melyekbe beillesztjük a látottakat. Ezek könnyen láttatják a másikat primitívnek, de ne felejtsd, hogy külső szemszögből, leereszkedő hangnemben a te kultúrádat is elő lehet adni nevetségesen. A személyes élmény sok előítéletedet árnyalni vagy cáfolni fogja, és ezért éri meg nyitottnak maradni: a tapasztalatok mindig pontosabbak lesznek, mint amiket hallasz, olvasol a kultúráról. Kerüld az olyan utazásokat, melyek a kezdettől azt ígérik, hogy valami sajnálnivalót, primitívet fogsz látni. Ilyen a nemrégiben felkapott slum tourism, a nyomornegyed turizmusa, ahol a szegénységet adják el látványosságként. Főleg Brazíliába, Mumbaiba, Dél-Afrikába utaznak, ahol a nehézségekkel küzdőek életét nézik meg, anélkül, hogy interakcióba lépnének velük. Bár néha maguk a helyi lakosok népszerűsítik ezeket az utakat a bevétel reményében, azért belátható, hogy a legtöbb ott élő nem szívesen csinál látványosságot a nyomorából.

A legtöbb félreértést elkerülhetjük, ha utánajárunk a helyi kultúrának; akár olyan illemszabályoknak is, hogy az étkezések hogyan zajlanak, szabad-e késni egy találkozóról vagy épp milyen alkalomra milyen színű ruhát viseljünk. Nagyvárosokban ez kevésbé jelent gondot, inkább a kisebb közösségekben van jelentősége. Persze a helyiektől fogsz igazán pontos információt kapni, ellenben egy odautazott turista konkrétabb, relevánsabb tanácsokat adhat. Az ottlét során pedig ideális volna, ha minden látogatócsoport mellé helyi idegenvezetőt rendelnének ki, aki otthonaként ismeri a helyszíneket.

Az utánanézés viszont nem jelenti, hogy ránk vonatkozik minden, amiről olvasunk. Sok szokás az adott kultúrához tartozóaknak vannak fenntartva, ezzel különböztetik meg magukat a máshonnan származóktól, tehát épp az az illetlen, ha te is szeretnél részt venni bennük. Ezt fotózás közben is figyelembe kell vennünk. Sokszor egyértelmű, hogyan kell elkerülni a sértő képeket, például nem fogunk szobrokat fogdosni vagy egy nemzeti tragédia helyén nevetséges fotókat készíteni. Máskor viszont előfordul, hogy a kép kedvéért tradicionális ruhákat, kiegészítőket veszünk fel, nem ismerve azok eredetét, vagy valamilyen helyi szertartást imitálunk. Viselkedésünkkel saját otthonunkat reprezentáljuk, így előfordulhatnak olyan esetek is, amikor csak azért nem csinálhatsz valamit, mert adott helyről jöttél. Magyarországról szerencsére ennek limitált példái vannak, de például képzeld el, hogy egy könyék elmaradottságáról viccelődik olyasvalaki, aki az őket gyarmatosító országból származik. Lényegtelen, hogy neki személyesen semmi köze az évszázadokkal ezelőtt történt eseményekhez: érthető volna, ha ezt ízléstelennek tartanák a helyiek.

Néha szükségtelennek tűnhet minderre odafigyelni, főleg ha más turistákat mindez egyáltalán nem érdekli. De épp emiatt fontos, hogy minél többen legyünk, akik szem előtt tartják az ottani szokásokat. Mi sem tudnánk megismerni a másik világát, ha neki kellene alkalmazkodni hozzánk, és nem nekünk hozzá. Ha elvárjuk ezektől a kis tradicionális közösségektől, hogy multikulturálissá váljanak, akkor épp a lényegüket fogják elveszteni. És az is érthető, hogy többet fognak megosztani veled az életükből, ha tisztelettel viszonyulsz hozzájuk. Ha látják rajtad az igyekezetet, és képes vagy tanulni tőlük, belátva a hibáidat, abból már nem lehet baj. Ha viszont utazás közben is minden ugyanúgy akarsz csinálni, mint otthon, és nem vagy hajlandó a helyiekre hallgatni – akkor miért is utazol egyáltalán?

Kiemelt kép forrása: pexels.com