Március 8-10 közt [ képviseltem magazinunkat és a Tudatos Ifjúságért Alapítványt Gyulán a II. Országos Kortárssegítő Szakmai találkozón. Szombathelytől Szolnokig, még Székelyföld képviseletében is számos lelkes önkéntes jelent meg a Mi egy Másért közhasznú egyesület rendezvényén.  A konferencia során három fő téma volt középpontban: internetes zaklatás, pályaválasztás és diákmunka.

A mai iskoláskorú fiatalság belső, elnyomott lelki problémáira nem jelentenek hathatós megoldást a közoktatási intézmények eszközei. Az oktatónak egyszerre kell több évfolyam számos osztályával foglalkoznia kerettanterv szerint amellett, hogy esetleg maga is osztályfőnök. Emellett nem elsődleges szakterülete a pszichológiai szemszögből való megközelítés, legfeljebb saját tapasztalatait és képzése során mellékesen kapott ezirányú tudását tudja latba vetni abban a 15 percben, amíg át kéne rohannia a következő órájára. Az iskolapszichológus már közelebb áll ehhez, de egy máig hatályos 2013-as rendelet által diktált keretszám alapján 500 diákonként kell egy pszichológust biztosítani, ami teljes mértékben abszurd. A kortárssegítők jönnek itt képbe. Az érintettekkel közel egy korosztályba tartozó többnyire önkéntesek, akik szabadidőjükben másokat segítenek, tanácsokat adnak annak érdekében, hogy áldozatos óráiknak eredményeképp változást érjenek el egy olyan fiatal életében, akiről már lehet, hogy környezetében mindenki lemondott, vagy egyszerűen nem találták meg a közös hangot, amin meg lehet beszélni bensőségesebb témákat is.

A megnyitót követően először a zaklatásra tértünk ki, egy kerekasztalbeszélgetés során. Mint azt már korábban megírtam, a cyberbullying messze nem elhanyagolható téma, melynek felszámolására az érzelmi intelligencia közoktatásba történő érdemi beépítése jelentené a megoldást, ami szintén igaz az offline zaklatásra is. Elhangzott, hogy az elküldött képek teszik ki az online bekövetkező zaklatások, megalázások túlnyomó többségét. Persze anélkül is kerülhet valaki célkeresztbe, hogy az áldozat korábbi meggondolatlansága is közrejátszott volna. Az előadó kitért arra, hogy a közoktatási hierarchia egyik sajnálatos alappillére sokszor a közös ellenségkép. Abban rejlik a kohéziós erő, hogy az adott csoport egységesen ellenséges egy kipécézett egyénnel. Ilyenkor a cselekmény nem áll meg az épület falai közt. A beszélgetés lényegi konklúziója az, hogy a kortárssegítők egyik fő feladata megértetni segítettjeikkel az online tér veszélyeit, választásuk esetleges veszélyfaktorát és annak kezelését, ha belekerültek egy ilyen helyzetbe. A döntést természetesen nem helyettük kell meghozni, csak támpontokat adni, hogy mi lehet számukra előremutató az életében. A témát másnap folytatva szóba került a múlt év két felkapott internetes „anti-kihívása” a Momo és a Kék Bálna. Az előbbi többnyire a hozzátartozók és a felhasználó halálával fenyegetőzve kényszerít feladatok elvégzésére. Ennek megértéséhez egy tökéletesen leíró példát kaptunk: sokan voltunk úgy, hogy egy kép szembe jött velünk megosztást kérve 7 év szerencséért, ignorálása meg ugyanennyi balszerencsét eredményez. Biztos, ami biztos alapon sokan osztottunk már meg ilyet, hiába, hogy teljesen valószínűtlennek tartjuk a dolgot. Ugyanez a mentalitás bújik meg emögött. A kék bálna a gamifikáció hétköznapi hiányát szemlélteti: küldetések vannak, amivel szintet lehet lépni és progressziót érzékeltet a résztevővel, de kiugrási lehetőség persze nincs.

A továbbtanulásról Szabó Andrea pedagógiai szakpszichológus tartott előadást. Szerinte az egyik feszültséget keltő tényező a bukás. Sokan csak az esetleges tragédiát látják benne, ami felőrli a diákokat. Nyelvi előkészítősként 5 évet voltam gimnáziumban. Látni, hogy korábbi osztálytársaid általánosból már kezdik az egyetemet, mire te még csak az érettségire készülsz eleinte elkeserítő, de aztán belegondoltam ennek előnyeibe. Lett kapcsolatom, aki “előre ment” és megosztotta velem a tapasztalatait, segített, amikor én kezdtem, egyel több normális hosszúságú nyaram volt és maradt egy plusz évem átgondolni, hogy merre is szeretném folytatni az életem gimnázium után. Talán az időnyerés a legfontosabb. A kortárssegítő feladata itt megmutatni, hogy próbáljuk meg minél több szemszögből megközelíteni az adott helyzetet, mert ami elsőre félelmetesnek tűnhet, némi körbejárás után kiderülhet, hogy akár előnyünkre is válhat hosszútávon. Kiemelte, hogy a közoktatási rendszer átjárhatósága egy reformokra váró terület, hisz egy 14 évesen döntéshelyzetbe kényszerített diák nagy eséllyel az elkövetkezendő évek során meggondolná magát akár intézményváltás, akár szakváltás terén. Ilyen esetben a szakközép és a hagyományos gimnázium közti átjárhatóság közel lehetetlen zökkenőmentesen, ha a kékgalléros munkavilág helyett inkább szellemi irányba tendálnék második évemben. A hagyományos gimnáziumi lét is megnehezedett. Eleinte a kronológiás atlasz elvétele, majd a 2020-tól életbelépő változások, többek közt a legalább B2-es szintű nyelvvizsga és legalább egy emelt szintű érettségi kötelezővé tétele, a felmenő rendszer fogalmát nem ismerve valósul meg, ezzel nem kis terhet róva azok nyakába, akik egy megszokott rendszerben felkészülve hirtelen arra ébrednek, hogy kihúzzák a szőnyeget a lábuk alól.

A MŰISZ képviselői mutatták be az ifjúsági munkavilág és a szövetkezetek előnyeit. Ma már a legtöbb helyen óránként 1000 forintos nettó jövedelemmel számolhat az, aki szabadidejének egy részét erre fordítja. Míg korábban csak nyári időszaki tevékenységnek számított, most már sorra alakulnak a diákszövetkezetek, ahol lehetőséget biztosítanak a munkavállalásra a hét minden napján. Másody Szabolcs kiemelte, hogy az online csoportokban vállalt feketemunkánál hátrány, hogy a kifizetésre nincs garancia, míg a szövetkezetek akár perre is mennek, ha munkavállalóik nem jutnak pénzükhöz, vagy ha bármilyen jogsérelem éri őket, nevezetesen akár zaklatás a munkahelyen. Fontosnak tartja ezért a szerződés aláírását, mely jelenleg még csak személyesen történhet meg az adott szövetség központjában, de ennek kiküszöbölésén dolgoznak.

Záró workshop során pszichodráma keretében hatan játszottunk el egy segítőt, míg egy másik csapat a segítségre szorulót. Hat különböző hang épp annyira komplex módon működik egy személyként, mint a valóságban egy ember egymással vetekedő gondolatai. Mindig lesz erősebb és elnyomottabb belső én, melyek egy váratlan pillanatban nyilvánulnak meg. Engem kissé megviselt visszagondolni a tizennyolc éves önmagamra, de épp ezért hatásos a gyakorlat, hisz kihozza azt, amiről nem is gondolnánk, hogy bennünk maradt. Az ilyen mélységű rejtett problémák miatt van ma hatalmas szükség a kortárssegítőkre. Én a cserkészet révén kerültem közel ehhez még tizennégy évesen, de a mai napig szembesülök újabbnál újabb oldalával, ha ismét foglalkozni kezdek vele. Az egyik leghálásabb tevékenység tud lenni az, amikor munkánk gyümölcse beérik és legbelül tudjuk, hogy nekünk is szerepünk volt abban, hogy jó úton van egy eleinte reményvesztett fiatal.

Forrás:

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1300326.KOR (VI. fejezet, 16 rész, 35. §, 5. bekezdés)

 Kiemelt kép forrása: Dakota Corbin on Unsplash