Főszerkesztőnk havi témában írt véleményére Baranyai Marcell reagált.

 

Én is, mint egy ifjúsági szervezet vezetője figyelemmel követem a Tudatos Ifjúságért Alapítvány által indított ifjúsági magazint, ezért amikor elindult a hónap témája rovatuk, adta magát a lehetőség, hogy írjak ennek kapcsán egy vélemény cikket.
Szóval családok hónapja. Novák Katalin. Budapest Pride.

Most, hogy a kulcsszavakat leírtam, talán el is tekinthetünk azoktól. Talán kevésbé ildomos ezt mondani, de nem hatnak meg. Sem alelnök-államtitkár asszony, sem a szokásos évi kürtszó, amelyre a két hol-hol nyugvó tábor ugorva harcol.

Azt mondják rólam, hogy konzervatív és katolikus vagyok, hiszem ezért, hogy jó véleménycikk lesz ez a hónap témájában (legalábbis állatkerti kifutópéldánynak gondolom biztosan). Megfogalmazni azt, hogy mit jelent a család, mint fogalom, kicsit olyan, mint a matematikában meghatározni egy alapfogalmat. Valahogy el lehet mondani, körülírni, de pontos képet adni róla szavakban mégsem könnyű.

Olvasva a Főszerkesztő rovatindító cikkét – habár elveimmel szöges ellentétben áll az alapfelvetése -, meg kell, hogy mondjam, tetszett. Főleg az adóm egy része hajtotta a szolgálati autóját rész. Zseniális.

Most vezessük messzebbre a fonalat és akkor jöjjön is az a konzervativizmus. A társadalmak – így a miénk is – alappillérei, vagy ha úgy tetszik alapegységei a családok. Megfigyelhetjük egy ország értékrendjét, ha a családfelfogását vesszük szemügyre. Láthatjuk egy klasszikus liberális állam, Belgium esetében a társadalmi berendezkedést, ahol legitim az azonos neműek házassága és ugyanúgy lehet példa tipikus konzervatív felfogással Magyarország is. De mi a baj azzal, ha valaki konzervatívként nem fogadja el a másság törvénybe iktatását? Vagy lehet a probléma az inkább, hogy negatívan értelmezzük ezt és azt gondoljuk, konzervativizmus kezében radikalizmus? Könnyen lehet, de azt is érezhettük a történelemben, hogy a liberalizmus keze sem túl hideg a radikalizmusnak. Genderlobbi.

Hiába, érzékeny téma. Keressünk csak rá a melegházasságok legalizálására: első volt Hollandia 2000-ben. A legalizációs folyamatok az elmúlt 18 évre tekintenek vissza. Ha folytatjuk a fentebb megkezdett gondolatmenetet, akkor kijelenthetjük, hogy a genderlobbi kikezdte a modern társadalmakat azzal, hogy a több ezer éves alapfogalmunk a családról felrúgni igyekeznek. Ha hagyják legalapvetőbb értékük felülírni a társadalmak, nem marad semmi, ami később értékkel bírna, semmi, ami sérthetetlen lenne. Puszta materializmus. Ez nem szabadság, ez már szabadosság.

Körúton túl, Zala megyében, Somogyországban, de Szabolcsban is, ha feltesszük a kérdést, a válasz alapvetően az lesz, hogy férfi és nő. Miért gondolnának Ők mást? Hogy jutna el vidékre az a liberális vonal, amely ezt megkérdőjelezi? Aki igazán ismeri azt, tudja, hogy sehogyan sem. Provokáció lenne leírni, hogy a többségnek nincs szüksége erre? Hogy a lakosság jelentős része nem kérdőjelezi meg társadalmunk alapjait? Nem. Mindinkább az igazság kimondása a szabadság nevében. Ugyanakkor kötelességünk emberhez méltóan erre nem gumilövedékkel, könnygázzal, sivalkodással és börtönnel felelni. S mi lehet a fő cél? Hogy Magyarország ne veszítse el Európát. Azt az Európát, amely a nyugati kereszténységre, a római jogra és a görög filozófiára épült. Vagy Európa veszítené el hazánkat? Európa? Magyarország? Hol maradtok? Elmaradtunk. Elmaradtatok. Tegye fel mindenki magának a kérdést.

Írta: Baranyai Marcell sk.
Kiemelt kép: pexels.com