Hetek óta hirdetik plakátok a városban a Magyar Nemzeti Múzeum új kiállítását, amely Görgei Artúr alakja köré rendeződik. A címe ,,Az ismeretlen Görgei”. Felbuzdulva ezen a címen vártam a tárlatot, erre még ráerősített az angol fordítás; “unsung hero”, vagyis a ,,megénekeletlen hős”. Történelemtanárként reméltem, hogy olyan dolgokat olvashatok és láthatok Görgeiről, amelyet eddig nem ismertem.

Az első terem a korszak hadseregéről, ruházatukról és tárgyaikról ad átfogó képet, beleszőve azt, hogy miképpen került a császári seregbe az ifjú, feltörekvő katona. A korban a legtöbb fiatal férfi szolgált hosszabb-rövidebb ideig a seregben, így a húszas évei elején járó fiatal Görgei is a tisztek közé került. 1842-ben felülemelkedett a természettudományok iránti érdeklődése, kilépett a seregből, és a prágai egyetemen tanult. 1848-ban, a forradalom kitörésekor, több honfitársával együtt választott; a haza védelmére fordítja figyelmét, így visszatért katonának. Több nyertes csata után fordult a hadiszerencse és szorult a hurok a magyar seregek nyaka körül. 1849. augusztus 11-én Kossuth Lajostól teljhatalmat kapott. Augusztus 13-án Világosnál letették tábornokaival egyetértésben a fegyvert, Paszkievics orosz herceg előtt, kifejezve ezzel osztrák ellenességüket. A herceg, valamint az orosz cár hathatós segítségével a hadvezért nem végezték ki, így ez remek táptalaja lett az áruló címnek. Kossuth 1848. november 9-én a szabadság hű szolgájának nevezte Görgei Artúrt, majd 1849. szeptember 12-én a szabadság gyáva hóhérának. A veszteségnek és vereségnek arcot kellett adni, a köztudat egy ember hibájával könnyebben néz szembe, mint az eszme és a nemzet akaratának bukásával. Az emberi természet sajátossága ez, a tömegnek szüksége van megfogható karakterekre, az eszmék elvont síkon mozognak, de az azt képviselő emberek hús vér valójukban állhatnak a tömeg előtt. Példának okáért a hősi halottak emlékére az ’ismeretlen katona’ szobrait és kultuszait láthatjuk, aki képviseli az elesetteket, így konkrét személy került az absztrakció helyébe. Így került a bukott szabadságharc jelképének helyére Görgei Artúr.

Forrás: mnm.hu

A tárlat második fele a tábornok megítélésére helyezi a hangsúlyt. Az idők során változott a róla alkotott kép, hol hazaárulóként, hol hősként jelent meg a történelemtudományi munkákban és a filmes feldolgozásokban. Külön érdekesek voltak számomra azok a jegyzetek, amelyeket 8-12. osztályos tanulók készítettek arról, ki is volt eme történelmi alak. Voltak, akik kihúzták a kérdést, jelezvén, hogy semmi nem jut eszükbe, viszont a legtöbb helyen ugyanazok a szavak visszhangzottak; világosi fegyverletétel, tábornok, 1848, stb. A történelemtanítás szempontjából éppen annak a vizsgálata lenne érdekes, hogy miképpen vált a tehetséges tisztből a nemzet ellensége, esetleg megkeresni azokat a tényeket, amelyek elvezettek Világoshoz, és elgondolkodni arról, hogy mi a jobb; megmenteni a katonáinkat vagy hősi halált halni és úgy elbukni? Végül is a meghozott döntése miatt beférkőzött a magyar köztudatba az áruló-vád, amit több jelentős személyiség, pl. Vörösmarty Mihály is osztott. 1867 után, mikor is a kompromisszum keresése győzött a forradalmi hevület helyett, és az agg tábornokról, aki ekkor öccse visegrádi birtokát igazgatta, egyre többen pozitív felhanggal szólottak, a szolidaritás hangján, és – a Pesti Napló publicistájának szavával élve, „egyre inkább kezdte beragyogni fejét az igazság koronája”. 1916-os temetésén maga a magyar miniszterelnök, Tisza István szólt róla a legnagyobb tisztelettel. Ezzel hosszú életét immáron legalábbis nem a közutálat áldozataként kellett lezárnia.

Miért érdemes megnézni a kiállítást? Véleményünk szerint azért, mert a magyar történelem egy olyan alakjáról van szó, aki kritikus helyzetben tudott józan döntést hozni, ezzel több tízezer honfitársa, katonája életét megmentve. A másik ok, ami miatt mindenképp érdemes meglátogatni a tárlatot, az az, hogy a köztudatban még mindig megvan a kettősség Görgeivel kapcsolatban, egyesek még mindig árulásnak tekintik tettét. Talán az ő álláspontjukat is segíti majd átgondolni a gyűjtemény. Ugyancsak ajánljuk a kiállítást az interaktív és digitális elemek miatt, amik a téma jobb megértését segítik elő.

Akadnak azonban negatívumok is. A plakátok által keltett elvárásaimat nem teljesen fedte a megtekinthető anyag, szívesebben olvastam volna többet a győztes csatáiról, illetve Kossuth Lajos és Görgei Artúr ellentéteiről.

Summa summarum: érdemes betérni a Nemzeti Múzeumba megtekinteni a kiállítást. Figyeljünk azonban arra, hogy legalább egy-másfél órát szánjunk a programra, ugyanis a téma és a kiállítás jó megértéséhez aktív résztvevőként kell jelen lennünk.

Szerző: Gyurkó Krisztina, György Barnabás