Érezted úgy, hogy figyelnek? Ütköztél a tehetetlenség falaiba, amikor tenni szerettél volna valamit? Megbízol a körülötted lévőkben? Ezek a kérdések a napjainkban is lejátszódhatnak a fejedben, viszont volt egy időszak, amikor a gondolatokban lévő félelmek a valóságon alapultak.

Az 1950-es években nem lehetett közkedvelt a fekete autó és a lakás csengője, főképp, ha az éjszaka közepén megállt a pobjeda a házad előtt és felvert a csengőd zaja. Úgy vélem, nem sokan szeretnénk visszamenni azokhoz az évekhez, amikor Rákosi Mátyás képét kellett nézni az újságokban. Ha bevittek a Sztálin utca 60. szám alatti (ma Andrássy út. 60. – Terror háza) házba, nem biztos, hogy élve kikerültél volna onnan. Hamis vádak, hazugságok, fizikai és lelki terror.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer alig tudok letenni majd egy könyvet, amely ezekről az évekről szól. Nemrég ez is megtörtént. A kezembe került Cserhalmi Dániel: Csengőfrász című könyve.

A könyv főszereplője Szabados Imre ÁVH tiszt, aki éjt nappallá téve dolgozik az irodájában, hogy kiszolgálja a rendszert és megtalálja az állam valós, de leginkább vélt ellenségeit.  Ezen a ponton felmerülhet az a gondolat, hogy vajon milyen érzéseket válthat ki egy ilyen karakter az utálaton kívül? Bennem is megfogalmazódott ez, majd ez a tiszt, aki embereket rugdosott nemrég az ájulásig, pszichológushoz megy. De miért?

Két férfi, Dolnics Antal és Zánkay László beszélgetnek egy cukrászdában. Az egyiknek betelt a pohár és van egy terve…a másik fél. A pincérnek pedig nagyon éles a hallása.

Hogyan találkozik ez a két történeti szál? Nem, nem úgy, hogy az ÁVH-s megbünteti őket. A fő karaktereken kívül a mellékszereplők is kidolgozottak, mindenkire hatással van a politika, de egyénenként másképpen reagálnak a kialakult rendszerre. Amikor pedig azt hiszed, hogy vége a könyvnek, akkor csavar rajta az író egy nagyot.

A belső borítóról kiderül, hogy az író komoly kutatómunkát végzett az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Ennek köszönhetően növekedett a könyv hitelessége, ez jót tett a korabeli Budapest ábrázolásának is, a helyszínek közül néhány most is megtalálható, a kihallgatások jeleneteinél pedig óhatatlanul is felmerül bennünk, hogy tényleg megtörténtek-e az esetek.

 A kitalált karakterek mellett a történelemben megismert szereplők színesítik és teszik korhűvé a regényt. Rákosi Mátyás hétköznapjai, Péter Gábor és több tiszt alakja valóságos, ijesztőek, mégis emberként vannak ábrázolva.

Másik erőssége a műnek az, hogy képes érzékeltetni azt a nyomást, azt a félelmet, amely uralkodhatott azokban az években. Nem tudhattad, ki, kinek és mit fog mondani rólad. Beülsz beszélgetni egy kávézóba a barátoddal. Vajon ki hallgat titeket? Az asztalszomszédod? A pincér? A pultos? Ha azon múlna a megélhetésed, hogy egy pártközeli újságnál dolgozz, miután elvitték az édesapád vallatni, megtennéd?

Meddig bírnád ki a nyomást, hogy azt mondhatod és teheted, amit előírnak neked? El tudod-e fogadni a közös ellenségképet? Mennyire befolyásol a propaganda? Melyik úton indulnál el?

,,…És biztos nekik van igazuk, mert szolgálni, vagy elmenni még mindig biztonságosabb, mint várni, mikor csap le rájuk az állam. A többség mégis tűr, esetleg remél, hogy ennek is vége lesz egyszer. Ha meghúzzák magukat az otthonukban, talán nem viszik el őket, megélnek majd valahogy, már csak egy év vagy kettő, és megváltozik minden. Hogy nem kell többet félni, és reszketni az éjszakai csengőszótól. Mert e nagy kommunista egyenlőség rendszerében sokan a nyomorba kényszerültek, ha nem is anyagilag, de szellemileg, mert a rendszer kiszipolyoz mindenkit.”

Véleményem szerint a jó könyv ismérve az, hogy általános gondolatokat ébreszt, olyan kérdésekkel bombázza az agyat, amiktől egy ideig nem tud szabadulni és válaszokat keres. Ez a könyv képes volt erre. Nem lehet letenni, együtt izgulhatsz az összeesküvőkkel, borzonghatsz a kihallgatások alatt és beleképzelheted magad ebbe a sötét időbe.

Szerző: Gyurkó Krisztina

Képek forrása: szeretlekmagyarorszag.hu