Az Ifjúsági Szolgáltatók Országos Szövetsége április 6-án tartotta második ifjúságszakmai vacsoráját, ahol Székely Levente szociológus és Róna Dániel politológus egy szimpózium keretében tárgyalták ki az ifjúság(ügy) helyzetét. Hol tart ez ma? Miként lehet a közélet politizálással összemosódott pejorativitását lemosni, ezzel is közelebb hozni a felnövekvőket az őket érintő mindennapi, de attól távol maradó témákhoz?

A generáció kutatás törekvése ellenére sokszor nehéz, szinte lehetetlen homogén képet alkotni egy vizsgált korcsoportról. Lehet-e egységes kijelentést tenni arról, hogy a mai ifjúságba tartozó több réteg milyen irányba tart? Hatalom, apátia, depresszió, agresszió, boldogság, vagy esetleg hagyják történni az életet és sehova se tartanak? Mindegyiknek van létjogosultsága és épp ezért jellemző a megosztottság pártpreferencia, világnézet, értek választás és demográfiai helyzet tekintetében egyaránt. Az agresszióba tartás két fontosabb példáját hozta fel a szociológus: egyfelől az online téren bekövetkező zaklatásokat, másrészt az Európából keletre vándorló, majd most a háború végével visszatérni kívánó harcosokat. Amit a legerősebb egyetértés övezett az előadók részéről, az a hatalom kizárása, mely nem jelent prioritást. A politológus szerint a depresszió és az apátia kiváltó oka, döntésük befolyásának hiánya. Habár jellemzően Európa pártinak mondható, az ifjúság a választási részvételen túl elmarad az Uniós átlaghoz képest, ha a civil megmozdulások arányát vesszük figyelembe. Számos kisebb párt egyre több fiatal politikussal apellál, azonban korosztályukhoz tartozó szavazók érdektelenné válnak, egyfajta kiábrándultság jellemzi őket, ezzel is tovább erősítve az ifjúság heterogén massza jellegét.

A Kádári-reflex utóhatása érezhető a közélettől való elzáródáson, hangsúlyozták ki a szakértők. A szocializációs ágensek túlnyomó része, ahogy tudja, kerüli a közéleti kérdéseket. A médiában olvasható aktuáltörténések kialakíthatnak véleményt, de nem elsődleges feladata fogyasztóinak az ezirányú motiválása. A hatalmas impulzusigénnyel bíró kortársak ingerküszöbét nem éri el a téma, valamint az említett kiábrándultság vonja magával az alacsony aktivitást. A közoktatásban, ahol joggal várná el mindenki, hogy a véleményük felvállalását és kifejtését, vitakultúrát gyakorolhassák a diákok, ott élből elhatárolódnak a politikai kérdésektől, mondván, hogy abból csak hátránya származhat minden résztvevőnek. Ez a bevett hozzáállás az önkifejezésnek és az érzelmi intelligencia fejlődésének is gátat szab. Marad egyedül a család, ami a maga nemében szintén ingoványos talaj, hisz nem mindenki veszi jó néven az erről való diskurzust. Ehhez társul egy jókora adag féltés bárminemű megmozdulással kapcsolatban. Itt az önálló képalkotás is háttérbe szorul, révén, hogy a 2016-os ifjúsági kutatás eredménye alapján 80%-a a megkérdezetteknek politikai kérdésekben és életszemléletben azonos véleményen állnak. Az összképet nézve, minden téren hiányos az ezirányú szocializáció. Az érveléstől, demokratikus életmódtól, valamint a kezdeményező készségtől hosszútávon elidegenedni látszik az ifjúság.

Generációkról beszélni ma divatos, tartja Székely Levente. Összefoglaló képalkotás, amivel jellemzőket nagyíthatunk ki. Valóban felfedezhetővé válnak szocializációs jellegzetességek egy vizsgált csoporton belül, de hajlamosak sztereotípiába csapni a társadalom felfogásában. Fontos kihangsúlyozni, hogy azért, mert valaki december 31-én született, egy másik társa rá egy napra, legfeljebb definíció szerint lehet külön generációba osztani őket, a valóságban átmenetes határról beszélünk, ami nem képez éles különbséget két ember közt.

A közelgő Uniós választások kapcsán a meghívottak kitértek a választási hajlandóságra is. A politológus szerint általánosan elmondható, hogy a fiatalok részvételi aránya többnyire elmarad a teljes népesség hajlandóságától. Ez alapvetően kisebbséggé avanzsálja az ifjúságot, de a szavazók összessége is annak minősül, mivel – Róna Dániel szavaival élve – a legnagyobb halmaz az üres halmaz. Jellemzően csak az elvvel történő azonosulás dominál a valós fellépéssel szemben, bár erősen megkérdőjelezhető az általános politikai fogalmi ismeret. Szabó Levente szerint érdemi megmozdulás akkor várható, ha húsba vágó már a helyzet. Példaként hozta fel a netadó eltörlését, valamint az Angliában szervezkedő ifjúságot, akik törekednek a Brexit megállítására.

Hogy lehetne közelebb kerülni a megértéshez? Pár évtized leforgása alatt bekövetkező változásokat olyan módszerekkel próbálunk feltérképezni, amik nem haladtak előre a korral. Szabó Levente forradalminak tartja a jelenlegi nemzedéket, akiket nem jó módszerrel és dimenzióban akarnak megérteni a szakértők. A megoldást több módon találták elképzelhetőnek. Az oktatásba bevinni a témát vendékelőadókkal, gamifikációs eszközökkel, valamint influencerekkel közelebb vihetőnek vélték a közéleti, környezetvédelmi kérdéseket. Az est további részleteiről hamarosan jelentkezünk videó formájában.