Bár a legtöbb diák csak nyűgként fogja fel, a kötelező közösségi szolgálat befejezésekor a megkérdezettek egy jelentős része mondta azt, hogy nem bánja ezt a tapasztalatot. Eleinte csak egy újabb feladatot látunk, viszont De hogyan találhatjuk meg, milyen tapasztalat való nekünk és mi jelent egy kis kihívást?

Én is a szerencsések közé tartoztam, és már az első évemben megtaláltam a helyemet, ahol a legtöbb szolgálati órámat összegyűjtöttem, és ahová azóta is gyakran ellátogatok. Sajnos sokaknak nem adatik meg ilyen lehetőség, vagy azért, mert nem kapnak elég tájékoztatást, vagy mert olyan helyet találnak csak maguknak, ahol nem tudnak kibontakozni.

A „közösségi szolgálat: szociális, környezetvédelmi, a tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos tevékenység és annak pedagógiai feldolgozása.” (Értelmező rendelkezés 4.§ (13.) bekezdés). Amikor elkezdtem a gimnáziumot, lelkesen láttam neki a kötelező közösségi szolgálatnak, különféle ötleteim voltak és már előre számolgattam, mikor is jön ki az ötven óra. A közösségi munka megkezdése után ébredtem csak rá, mennyire keveset tudtam az egész rendszerről, és csak ekkor kezdtem el utánanézni a dolog hátterének. Bodó Márton, Markos Valéria, Mézes József, Sárosi Tünde és Szalóki Mihály , hogy a legtöbb diák hamis elképzelésekkel fog bele a munkába, egy másik kutatás pedig azt, hogy a diákoknak csak néhány százaléka vélekedett a közösségi szolgálat létjogosultságáról úgy, ahogy azt eredetileg megálmodták annak bevezetésekor.

Az általam megkérdezett diákok háromnegyede tartotta alapvetően jó ötletnek a közösségi szolgálatot, de köztük sem volt egyetlen diák sem, aki szerint teljesen jól működik a rendszer. Sajnos sokan csak lepapírozzák az ötven órájukat, vagy az „egyszerűbb utat” választják és nem lépnek ki a komfortzónájukból. A megkérdezettek nagy része ezt a faktort kiemelte; mind a diákok, mind a tanárok fontosnak tartották a tapasztalatszerzést, ismerkedést új lehetőségekkel, emberekkel, akik esetleg más háttérrel rendelkeznek, mint a közösségi szolgálatot végző diák. Az interjúk során többen is bevallották, hogy ők maguk nem szakadtak ki a mindennapok megszokott környezetéből, olyan munkát végeztek, amit esetleg már végeztek korábban, vagy amivel a kötelező ötven órán kívül is foglalkoztak volna.

Érdekes módon, míg az alapötletet támogató diákok inkább arra koncentráltak, milyen lehetőségeket hagynának ki, ha nem végeznék el a munkát, a tanárok arra hívták fel a figyelmet, mennyire fontos az érzelmi intelligencia fejlesztése más korú emberek és más társadalmi rétegek megértése. Ennek ellenére a diákok hajlamosak csak az iskola által ajánlott programokban részt venni, saját maguknak nem szervezni közösségi szolgálati lehetőséget. Akik mégis kötnek szerződést, gyakran azért teszik, hogy könnyedén „megússzák” a dolgot.

Minden iskolában foglalkozik valaki a közösségi szolgálati pontok nyilvántartásával, akitől útmutatást, tanácsot lehet kérni. A megkérdezettek egyike sem igazán tudott egyeztetni a koordinátorával, sokan nem is találkoztak vele, inkább az osztályfőnök segítségét kérték. Egy tanártól tanácsot kérni sosem rossz ötlet, lehet, hogy olyan lehetőséget ajánl majd fel, ami kifejezetten érdekesnek, izgalmasnak hangzik. Ráadásul, ha a tanár még ismeri is a kérdező diákot, segíthet találni az érdeklődési körödnek megfelelő, és/vagy a fejlesztendő területeidhez kapcsolódó lehetőséget. Az alapvetően közösségi szolgálatnak megfelelő tevékenységi körök a következők: egészségügyi, szociális és jótékonysági, oktatási, kulturális és közösségi, környezet- és természetvédelemi, polgári- és katasztrófavédelmi valamint közös sport és szabadidős tevékenység óvodáskorú, sajátos nevelési igényű gyermekekkel, illetve idős emberekkel.

 Aki szeretné elvégezni ezt a munkát, esetleg tanulni belőle, új embereket megismerni, nyelveket gyakorolni, vagy ötletet gyűjteni egy jövőbeni potenciális munkahelyhez, sok különböző irányban keresgélhet. Az iskolák többnyire ajánlanak hasonló programokat, a nyugdíjas otthonok, múzeumok, sportközpontok és állatotthonok pedig tárt karokkal várják a segítő diákokat. Legtöbbször ezek a létesítmények felkészültek, és el vannak látva elég információval a rendszerről ahhoz, hogy segíthessenek új szerződést kötni, vagy becsatlakozni egy már létező programba, amin belül az iskolád és őközöttük már kialakult egy működő rendszer (így az igazolás is gyorsan és egyszerűen elintézhető). Az egyik legismertebb alapítvány a Noé Állatotthon Alapítvány. Itt is várják a vállalkozó kedvű diákokat, akik szeretik az állatokat és nem félnek a közelükben végezni a munkájukat. Az alapítványnak rengeteg budapesti gimnáziummal van érvényes szerződése, az oldalukat itt találod: http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=2&cid=1762.

Bár sokszor úgy tűnik az időnk semmire sem elég, nemhogy még „közmunkát” végezni, másokon segíteni mindig jó érzéssel fog eltölteni, és csökkentheti a tanulással járó stresszt, ezért nem érdemes már az elején feladni, vagy addig halogatni, amíg már csak egy hónapod marad ötven órát elvégezni. Ha időben elkezdesz gondolkodni a lehetőségeken és azon, mit vársz te, személy szerint a programtól, már növelted az esélyeidet, hogy egy kellemes tapasztalatot jelentsen a középiskola alatt a közösségért végzett tevékenységed. Igyekezz minél több mindent kipróbálni és megismerni, olyan munkát válassz, ami érdekel, de ne csak olyat, amiben már annyira tapasztalt vagy, hogy nem jelent kihívást. És ha mindez nem fér bele ötven órába, vagy a középiskolás éveidbe, ne felejtsd el, hogy utána sem kell abbahagynod az önkénteskedést; ha csak heti egy délutánt kutyasétáltatással, vagy gyerekeknek szervezett programok lebonyolításával töltöd, az neked és az általad segítetteknek is rengeteget tud adni.

Sajnos, amíg a diákok nem kapnak kellő tájékoztatást, maguknak kell megkeresni a program értelmét és értékét, de minél többen rájönnek, hogy a közösségi szolgálat az ő érdekeiket is szolgálja, annál valószínűbb, hogy egyre jobb lehetőségek nyílnak majd meg és egyre többen foglalkoznak majd az idejük egy részében egymással, másokkal.