Új rovatunk első felvonásában a Pest megyei Veresegyház városába látogattam el, ahol a TÁMASZPONT – Mentálhigiénés, Oktatási és Prevenciós Közhasznú Alapítvány (Támaszpont MOPKA) vendége voltam. A Gödöllő közelében található, és a medveotthonáról is híres, 20.000 fős település ifjúsági házában beszélgettem Maczó Józseffel, az alapítvány kuratóriumi tagjával, valamint Pozsonyi Fanni drámapedagógussal, aki irodavezetőként segíti a szervezet mindennapjait.
Hova nyúlik vissza a Támaszpont MOPKA története? Milyen céllal alakultatok meg?

M.J.: Maga a szervezet 2011-ben jött létre, azonban a története jóval korábbra nyúlik vissza. A kuratórium két másik tagjának Sándorné Rab Ágnesnek és Kiss Györgynének is a veresegyházi Fabricius József Általános Iskolába jártak a gyermekeik, ahol is mind a ketten az „Iskolaszék” (5 tanuló, 5 pedagógus és 5 szülő által alkotott együttműködő csoport) tagjai voltak. Ennek keretein belül számos programot szerveztek (bálok, rendezvények, foglalkozások) és jó kapcsolatot alakítottak ki az iskolavezetése mellett a város önkormányzatával is. Varga Péter (aki jelenleg is a szakmai munkatársunk) és jómagam is úgy kerültünk képbe, hogy az Iskolaszéken keresztül elhívtak minket drogprevenciós előadásokat és számos érdekes foglalkozást tartani különböző osztályokba. Azonban eljött az az idő, amikor a gyerekek kirepültek az iskolapadból és el kellett dönteni, hogy hogyan tovább. Egy kávé mellett leültünk beszélgetni négyen és arra az elhatározásra jutottunk, hogy ezt valamilyen formában, akár az iskolai kereteket átlépve, folyatni kellene és ekkor született meg az Alapítvány ötlete. Célként azt határoztuk meg, mivel ezt láttuk a legfontosabbnak, hogy létre kell hozni egy olyan helyet – és azon belül olyan programokat -, amely a hasznos szabadidő eltöltést biztosítja a helyi fiataloknak. Ennek érdekében természetesen kibővítettük a palettánkat és a drogprevenció mellett számos új elemet helyeztünk a programjaink közé.

2011 decemberében be is jegyezték a szervezetet, majd ezt követően az önkormányzattal folytatott tárgyalások eredményeképpen kaptuk meg azt a házat, ahol most is vagyunk, hogy csináljunk belőle egy ifjúságiházat. 3 hónap alatt az egész épületet rendbe raktuk, újrafestettük és az önkénteseknek köszönhetően 2012. március 6-án kinyitotta kapuit a veresegyházi ifjúságiház.

Amit most elmeséltél az a múlt. Mi van ma, változott valamiben az alapítvány?

M.J.: A cél és missziónk alapvetően nem változott az eredetileg kitűzöttől. Inkább az célt elősegítő irányvonalaink bővültök. Hangsúlyos szerepet kapott a nemzetközi vonal, aminek keretein belül egyre több veresegyházi fiatal tud részt venni Erasmus+ projekteken. Hiszünk benne, hogy más kultúrák megismerése és más országok fiataljaival való tapasztalatcsere az egyik legjobb tanulási folyamat. Emellett kihangsúlyozandó az aktív állampolgárság, melynek kereteink belül olyan foglalkozásokat nyújtunk a fiataloknak, melynek segítségévél képesek elmondani a véleményüket és bele mernek szólni az őket érintő ügyekbe, legyen az település vagy iskolai szintű. Bővülésünk harmadik ága az önkéntesség népszerűsítése. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok megtanulják mit is jelent valójában az önkéntesmunka és milyen hasznos része van annak egy társadalomban. Összességében tehát nem változott a célunk az elmúlt közel hét év alatt. Kell egy hely a fiataloknak, ahol hasznosan eltölthetik az idejüket. Ez megmaradt, sokkal inkább a hogyan az, ami az előbb elmondottak alapján változott. De azt gondolom ez nem is baj, hiszen ahogy a fiatalok változnak, úgy kell nekünk is lépést tartani velük.

A legnagyobb változás talán a szervezeti felépítésben látható. Míg kezdetben a 3 fős kuratórium és pár elhivatott, szakmai munkatárs építgette a szervezetet, addig mára egy komplex csapat állt össze, akik a veresegyházi fiatalokért dolgoznak. A kuratórium mellett állandó munkatársként és irodavezetőként segíti a munkánkat Pozsonyi Fanni drámapedagógus és Bruno Pizzini nemzetközi koordinátor, az ENYC (European Network of Youth Centres) elnökségi tagja, valamint számos szakember (bíró, rendőr, tréner stb.) kapcsolódik be kívülről egy-egy projektünkbe. Mindezek mellett pedig nem tartanánk ott, ahol most tartunk az önkénteseink nélkül. Számos külföldi (EVS keretein belül) és magyar önkéntes segíti a mindennapjainkat, akik rengeteget dolgoznak azért, hogy legszínvonalasabb programok várják a fiatalokat.

Ha már projektek és rendezvények, milyen programokkal találkozhatnak a veresegyházi fiatalok nálatok?

P.F.: Számos programmal várjuk a fiatalokat itt az ifjúsági házban. Már-már általánossá vált egyik programunk, a rendhagyó iskolai tanórák, amikor is különböző társadalmi érzékenyítő, emberi jogi, drogprevenciós foglalkozásokra jönnek a helyi iskolák diákjai előre egyeztetett időpontban az ifjúsági házba. Vannak azonban iskolaidőn túli szabadidős programjaink is itt, a házban. Ilyenek például a kézművesfoglalkozásaink, a kreativitást fejlesztő workshopok vagy éppen a stylist szakkörünk. Tavaly kezdtük el a kisebb korosztályokkal való közös munkát, aminek keretein belül már van óvoda- és iskolaelőkészítőnk is. Valamint egy évvel ezelőtt indítottuk el az esti meseklubbot, amiben visszatérve a régi, jól bevált hagyományokhoz, diavetítő és mesekönyvek segítségével varázsoljuk el az idelátogatókat.

Szintén iskolás korosztálynak indult nyelvi kompetenciafejlesztés, amiben nagy segítséget nyújtanak a külföldi EVS önkénteseink. Emellett még szervezünk tematikus filmklubot is, ahol mindig egy-egy témát járunk körül és a filmek után beszélgetünk azokról (legyenek azok Oscar-díjas filmek, vagy Star Wars trilógiák).

Külön szeretném kiemelni a legnépszerűbb programjainkat, amik a nemzetközi lehetőségeink. Erasmus+-ban résztvevő szervezet vagyunk, aminek köszönhetően nemzetközi ifjúsági cserékre küldünk ki fiatalokat Európa szerte, valamint az Európai Önkéntes Szolgálatban (EVS) küldő, fogadó és koordináló szervezet vagyunk, melynek keretein belül mi is fogadunk több önkéntest, valamint rajtunk keresztül is mennek ki és mentek is már ki sok helyre (Írország, Németország, Finnország, Lengyelország, Spanyolország) helyi fiatalok.

Civil szervezetek kapcsán gyakran hallunk a hálózatiasodásról és az összefogásról. Ti milyen regionális, országos, vagy nemzetközi szerveződéseknek vagytok a tagjai?

P.F.: Alapítványunk alapvetően fontosnak tartja a különböző együttműködési fórumokat és szerveződéseket, ennek köszönhetően igyekszünk is mérlegre állítani azt, hogy melyek azok a hálózatok, amiknek tagjai kívánunk lenni, és melyek azok, amikbe nem szeretnénk belépni. Az egyik és legfontosabb, aminek tagjai vagyunk az az Eurodesk Hálózat, aminek 2012 óta vagyunk a tagjai és 2013 óta látjuk el a régiós koordináció feladatait. A Közép-magyarországi régióban nagyon jó a kapcsolat, és szoros az együttműködés a partnerek között Kiemelendő még az Ifjúsági Szolgáltatók Országos Szövetsége (ISZOSZ), ahol nemrégiben választottak minket taggá. Nagyon örülünk, hogy bekerültünk ebbe a szövetségbe hiszen úgy véljük, hogy ez egy előremutató, valódi szakmai közösség. Végül, amit megemlítenék még, hogy Magyaroroszágról egyedüli szervezetként 2015-től tagjai vagyunk az Ifjúság Központok Európai Hálózatának (ENYC), ami pedig egy nagyon erős nemzetközi szakmai közösség.

Itt meg kell, hogy álljak egy pillanatra, ugyanis meglepetésemre két újabb vendég csatlakozott hozzánk. Amikor az interjú kapcsán telefonon beszélgettem Maczó Józseffel, említettem neki, hogy többek között arról is szeretnék beszélni velük, hogy mit jelent a város, Veresegyház számára a Támaszpont MOPKA. Ők azonban a szervezeten belül arra jutottak, hogy ezt a kérdést nem nekik kell megválaszolniuk, így egy rövid beszélgetés erejéig meghívták Cserháti Ferencet, Veresegyház önkormányzatának alpolgármesterét, valamint Gál Viktor, nyolcadik osztályos tanulót, akik különböző perspektívából mondták el, hogy mit jelent a településnek az alapítvány jelenléte.

Cs.F.: Régóta nagyon jó a kapcsolat a kuratórium és az önkormányzat között, ami talán a bizalomnak és a stabil szakmai munkának köszönhető. Nyilván, ha nagyon le kellene egyszerűsítenem akkor azt mondanám, hogy feladatellátásban segít az Alapítvány, de hogy ennél jóval többről van szó. A Támaszpont MOPKA egy lehetőség és egyben egy érték Veresegyháznak, amit a helyi fiatalok ki is használnak. Az itt dolgozó szakemberek olyan érkékeket és látásmódot adnak át a tanulóknak, ami később ugyan, de nagy hasznukra fog válni az életben. Veresegyház egyre növekszik, új gimnázium épül és egyre több fiatal fogja a városban tölteni a mindennapjait, ami újabb kihívások elé állít minket is, de tudjuk, hogy közösen az önkormányzat és az alapítvány segíteni tud a helyi fiataloknak.

G.V.: Hogy miért jó az, hogy van ifjúsági ház Veresen? A válasz nagyon egyszerű, nincsen ehhez hasonló hely, ahová menni tudnánk. Úgy gondolom szerencsések vagyunk mi, veresi fiatalok, hogy van egy hely, aminek a LED tábláján szinte mindig azt olvashatjuk, hogy NYITVA.  Minden nap be lehet menni az ott dolgozókhoz, akiknek hatalmas szívük van és nagyon jól el lehet beszélgetni velük bármiről. Ha esetleg valamilyen ötleted van, akár rendezvény vagy foglalkozás, azt meghallgatják és megpróbálják megvalósítani. A legjobb lenne, ha kivetíthetnénk mindenki számára, milyen is az ifjúsági ház valódi hangulata. Saját magam céljának épp ezért azt tartom, hogy megmutassam a fiataloknak, hogy miért is érdemes ide bejönni.

Egy utolsó kérdés erejéig szeretnék visszafordulni eredeti beszélgető partnereimhez, akiket arra kérek, hogy a múlt és a jelen után, beszélgessünk a jövőről. Hogyan képzelitek el a Támaszpont MOPKA jövőjét tíz év múlva, 2028-ban?

P.F.: Arról már korábban is beszélgettünk, egyfajta közös víziónk is, hogy a mostani ház mellett nyithassunk még egy teret, ahol még több és színesebb programmal várhatnánk a veresegyházi fiatalokat, akár „youthhostelként” is működhetne. De ha 2028-ra gondolok, akkor azt szeretném, hogy addigra már legyen kivel megosztanom azt a tudást és tapasztalatot, amit én az évek során szereztem és hogy az ifjúságiházat fiatalok üzemeltessék.

M.J.: Őszinte leszek, én 2028-ban már szeretnék minden rendezvényen meghívott vendég lenni itt az ifjúságiházban. Az szeretném, ha az elkövetkezendő 10 évben ki tudnánk nevelni egy olyan vezetői réteget a fiatalokból, akik tovább tudják vinni azt a munkát, amit mi anno elkezdtünk. Eltelt lassan nyolc év, 2028-ig van még tíz, ha 18 év alatt nem tudunk kinevelni egy új generációt, akkor megkérdezem majd magamtól joggal, hogy mit csináltam eddig? De bízom benne és hiszem, hogy a helyi fiatalok képesek lesznek átvenni ezt a szervezetet.

Látva a hely adottságait és az alapítvány lelkes és töretlen munkáját, azt gondolom 2028-ban is, akár már egy új fiatalabb vezetőséggel, rendületlenül fog működni a Támaszpont MOPKA Veresegyházon. Ajánlom mindenkinek, hogy aki teheti és arra jár kopogjon be a nagy kék házba és nézze meg, hogy mi történik ott!

facebook: https://www.facebook.com/TamaszpontMOPKA/
weboldal:
https://www2.tamaszpont.net

Szerző: Szalóki Viktor