Zöld pulcsisok, egyetemisták, Amigók… már-már brandé kezdi kinőni magát az Amigos a gyerekekért Alapítvány, amely 4 éve töretlenül segít azoknak a gyerekeknek, akik a kórházak falai között töltik a mindennapjaikat. Sikert-sikerre halmoznak, miközben a szakmai és szervezeti fejlődésük példaértékű lehet a civil szektor számára. Fábián Sárával, az Amigos megálmodójával és az alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgettem az Amigo létről, a fiatalokról és a magyar civilek helyzetéről. 
Mikor és milyen célokkal vágtatok bele ebbe a nagyszabású projektbe?

Ez nagyon régre nyúlik vissza és valahol az én személyes történetemből fakad. Általános iskolás koromban egy évet kórházban kellett, hogy töltsek, amely aztán teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Volt egy nagyon összezárt és biztató közeg, aki segített nekem abban, hogy ne maradjak le a tanulásban és ne legyek egyedül, és ezt követően az évek során tudtam, hogy ezt valahogyan vissza szeretném adni, én is segíteni szeretnék. Több mint 10 évnek kellett eltelnie, hogy aztán egy családi vacsora közben megszülessen az Amigos gondolata, vagyis, hogy „az a hosszúhajú nagylány, aki egykor nekem segített a korházban, az most akár lehetnék én is…”

És így 2014-ben, több barátommal együtt elkezdtünk közösen gondolkodni arról, hogyan is lehetne segíteni azokon a gyerekeken, akik hosszabb időre kiesnek az iskolai körforgásból kórházi kezelések végett. Számos egyeztetés, ötlet, vízió, valamint kórházpedagógussal való megbeszélés után kirajzolódni látszódott az Amigók missziója, hogy a súlyosan beteg gyerekeket motiváljuk a gyógyulásra egy hasznos eszközön, a nyelvtanuláson keresztül. Ez a cél a mai napig a legerősebb kapocs köztünk, Amigók között. Az első kórházi napunktól kezdőden minden alkalommal ottvagyunk a gyerekekkel és segítünk nekik, játszunk velük és közösen nyelvet tanulunk. Hiszen az egyik legfontosabb Amigo vállalás, hogy amit megígérünk, azt be is tartjuk!

Az elmúlt négy év alatt hova fejlődött a szervezet, milyen szakmai sikereket tudtok magatokénak?

Már a legelejétől kezdve nagyon figyeltünk a tudatos építkezésre. Ezt jól példázza a felvételi rendszerünk is, hiszen a legelső kórházi látogatásunk után már több levelet is kaptunk, hogy csatlakoznának hozzánk. A kezdetektől fogva figyeltünk arra, hogy egy olyan felvételi eljárást dolgozzunk ki, amely kicsit kimozdítja a jelentkezőket a megszokott komfortzónájukból (például színezni kell, postán kell eljuttatni hozzánk a levelet stb.) és a tudatosságot szem előtt tartva mindig az aktuális csapat 50%-val bővültünk, hogy kezelni tudjuk saját magunkat. Valamint a frissen becsatlakozott Amigók egy képzésen vesznek részt, amely olyan módszereket ad át, amit aztán a fiatalok a gyakorlat során saját magukhoz igazítanak.

Magát a fejlődést talán a számok igazolják a legjobban, míg a legelső felvételi eljárásra 8 fő jelentkezett, addig a mostani, legutóbbin már 80 egyetemista szeretett volna Amigo lenni. Valamint sikerült Budapest mellett létrehozni a szegedi bázisunkat is, így az 5 fővárosi kórház mellett, már a Tisza parton is jelen vagyunk. A védjegyünkké vált zöld pulóver pedig egyre több és több városban jelenik meg, hiszen a közeljövőben Szombathelyen és Debrecenben is megtalálhatóak leszünk.

Ahogy egyre bővült az Amigos, úgy kellett rendszerezni a feladatokat, így amellett, hogy mindenki magára ölti a zöld pulóvert és bejár a kórházakba, különböző csapatok is létrejöttek, mint például kampányszervező csapat, táborszervező csapat stb. Emellett többen is azon dolgozunk, hogy megfelelő koordináció mellett a lehető leggördülékenyebben működjön az alapítvány. Fontos, hogy attól függetlenül, hogy ma már 94 fiatal van az Amigosban, mi nem hierarchikusan építjük fel a rendszert. Nálunk az önkéntesek a szervezet közepe, hiszen ők azok, akik a gyerekekkel foglalkoznak, nélkülük mit sem érne az egész. Mindenki egymásért és a gyerekekért dolgozik!

Ha különböző kutatásokat nézünk meg, azokból nem az derül ki elsősorban, hogy a fiatalok annyira aktívak lennének. Nálatok, mint előbb kiderült, mégis rengeteg fiatal áll sorba, hogy közétek tartozhasson. Miben rejlik az Amigo lét titka?

Talán érdemes onnan megragadni azt, hogy a fiatalok, így a mi korosztályunk, az egyetemisták is szeretnek valahová tartozni. És nálunk a közösséghez való tartozás párosul egy olyan „küldetéstudattal”, amelyet minden Amigo a lehető legkomolyabban vesz. A küldetés pedig az, ami összekapcsol mindenkit, aki az Amigosban dolgozik, önkénteskedik. De nem körülöttünk forog minden, ez fontos az Amigo lét megértéséhez. Azért, mert mi ott vagyunk a kórházban, nem állhat meg az élet, hogy minket csodáljanak. Mi a hatalmas rendszer apró kis szeletei vagyunk, akik ugyanúgy a beteg gyerekek felépüléséért, gyógyulásáért akarunk tenni.

Idetartozik még a bizalom fontossága. Hiszen mi Amigók teljes mértékben megbízunk egymásban, mint ahogy a kórházzal, a szülőkkel, és a gyermekekkel is egy nagyfokú bizalom épült ki az elmúlt időszakban, ez pedig még jobban összekovácsolja a közösségünket. Nagyon jó érzés látni azt, hogy ha már második harmadik alkalommal megyünk be egy beteg gyerekhez, akkor a szülők már nyugodt szívvel hagynak minket ott és mennek el meginni egy kávét, vagy csak lepihenni egy órára. Ez nekik óriási segítség, nekünk pedig csodálatos érzés. „Zöld pulcsisnak” lenni menő és jó dolog, a szigorú, de rugalmas keretrendszer pedig igazi, egységes csapattá formál minket. Valamint ide emelném ki a közös sikerélményt, amikor egy kisgyereknek sikerül egy dolgozat, egy nyelvvizsga, vagy akár házifeladat, az nem csak a szülőnek és a gyereknek, hanem az Amigóknak is hatalmas siker. Ez pedig megint csak egy olyan érzés, amiért újra és újra elmegyünk a kórházakba.

Ha kicsit a jövőbe tekintünk, akkor milyen céllal vágtok bele a következő időszakba? És mire számíthatunk az Amigos kapcsán, mondjuk 10 év múlva, 2029-ben?

Ha a közeljövőt vesszük figyelembe akkor most zajlik a felvételink, megnyílt oldalunkon a felület, ahol jelentkezni tudnak majd a leendő Amigók. De jövőbeni a célok egyértelműek azt gondolom, minél több intézményben segíthessenek az Amigók a beteg gyerekeknek. Emellett persze a kihívás mindig ott van, hogy egy ekkora közösséget hogyan tudunk menedzselni és irányítani, de bízom benne, hogy ahogy egy profi csapat ma is, úgy holnap is megoldja, közösen.

2029-re azt szeretném, hogy nem csak már minden onkológiai központban, hanem minden gyermekosztállyal rendelkező intézményben legyen Amigo. És ha lehet nagyot álmodni, akkor azt szeretném, ha már határon kívül is megkezdődne egy-két „Amigos kistestvér”. Hosszútávú cél pedig, hogy ez a világon mindenhol működjön ilyenfajta önkéntes szervezet.

A közösségi médiában történő kommunikációtok azt gondolom sok civil szervezet számára példamutató lehet. Nagy hangsúlyt fektettek a marketingre és a self-brandingre?

Szerintem ez nagyon nagy mértékben annak köszönhető, hogy honnan érkeztünk, én például kommunikáció és médiatudományt tanultam a pénzügy számvitel mellett és ott megtanultam azért a kommunikáció fontosságát. De emellett egy nagyon kezdeti alapelvhez kötődik a kommunikációnk, ami pedig az, hogy annyi rossz dolog történik a világban, hogy muszáj ezek közé valami boldogot, pozitívat becsempészni. Ez a boldog és pozitív üzenet pedig akkor legyen az, amit csinálunk, mutassuk be, hogy lehet örömet szerezni tanulás közepette is és legyen tele azzal a világ, hogy lehet igenis két hetente egy órában „életeket menteni” azzal, hogy velük vegyünk.

Minden félévben új csapat foglalkozik a kommunikációval, akinek az általános belső szabályzatunk betartása mellett az a feladata, hogy hitelesen bemutassa, hogy mit csinálunk mi, Amigók. A lényeg, hogy egy életvidám dolgot szeretnénk átadni, arra pedig sokkal nyitottabbak ma az emberek.

Emellett pedig egyfajta öngerjesztő folyamatról beszélünk, hogy – bár még nagyon furcsa kimondani ezt nekem – az Amigo lét egyfajta brandé alakult, amit maguk az önkéntesek tettek azzá, az által, hogy a saját élményeiket megosztják mindenkivel.

Ha már civilek…Mint alapítványi vezető, te, hogy látod jelenleg a magyar civil szféra helyzetét? Mennyire együttműködő a közeg és mennyire tudja érvényesíteni az érdekeit?

Számos civil szervezettel van jó viszonyunk és együttműködésünk (itt elsősorban olyan szervezetek, akik hasonlóan beteg gyermekekért dolgoznak), erre talán az egyik legjobb példa az irodánk, ami egy civil közösségi irodaház és több szervezettel közösen dolgozunk itt (Appy Centrum). Mi abszolút nyitottak vagyunk a kooperációkra és tudásátadásra.

Én, bár nem igazán mondhatom azt, hogy jól ismerem a hazai civil közeget, de mégis úgy látom, hogy egy folytonos verseny van a szervezeteke között, amely nem pozitívan hat elsősorban a szférára. A civilek érdekérvényesítő képességéről azt gondolom, hogy ügyek mentén változó. Nyilván a mi ügyünk, amiért küzdünk nem egy megosztó ügy és nem is lehet az, de vannak azonban olyan témák, területek, amelyek valóban törést okoznak a szervezetek között.

Mi sem bizonyítja jobban az Amigos a gyerekekért Alapítvány munkáját, hogy az RTL Klub által létrehozott „Év Embere” díjat, a szavazatok elsöprő többségének begyűjtésével kapták meg. Bízunk benne, hogy elérik céljaikat és a jövőben minél több helyen hallunk majd a „zöld pulcsisokról”. Ha pedig még több érdekes információt és történetet szeretnétek megtudni az Amigók életéről, akkor lájkoljátok őket Facebookon, kövessétek őket Instagramon, vagy látogassatok el a weboldalukra.