2018.május 14-én a Tudatos Ifjúságért Alapítvány (TIA) és a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzati Társaság (GYIÖT) szervezésében a Budapesti Európai Ifjúsági Központban került megrendezésre a Helyben hogyan? konferencia.

Az konferencián olyan szervezetek vettek részt, amelyek elsősorban a fiatalok, azaz az én érdekeimet is szem előtt tartják. A 3 órás előadássorozat alatt képviseltette magát az Európa Tanács, a Mathias Corvinus Collegium, és pár hasonló szervezet. Az egy személyre építő, maximum félórás előadások számomra építő jellegűek voltak, ezt a karizmatikus előadóknak is köszönhetem.

Az Budapesti Európai Ifjúsági Központ igazgatóhelyettese, Molnár Bálint és Dr. Illés Boglárka helyettes államtitkár asszony kiemelték az aktív állampolgárság fontosságát, amit a közösségért való tenni akarás előz meg. A tudatos és őszinte párbeszéd az egyik alappillére, hogy az együttműködés a döntéshozók és a fiatalok között helyi szinten jöhessen létre. Partnerekként egymásra tekintve tudjuk valóban szolgálni a közösséget és jobbá tenni.

Megismerkedtünk a módosított Európai Chartával, amelyben többek között arról is olvashatunk, hogyan növelhető a fiatalok részvétele a közösségi életben.

A fiatalok közösségi és társadalmi részvétele négy színtéren zajlik: sport, család, iskola, és az online világ. Utóbbi a 90-es években útnak indult folyamat, a digitalizáció hatása. Megtudhattuk, hogy 2030-ra az átlagéletkor előreláthatóan 45 év lesz, ami nem kelt aggodalomra okot, az az információ annál inkább, hogy 2060-ra Európában a fiatalok a társadalomnak csupán 5%-át adják majd. Ha most nem tanulunk bele a társadalmi felelősségvállalásba, vajon milyen mintát adunk tovább az utánunk következő generációknak? A konferencián részletekbe menően, kutatási alapon is körbejártuk az ifjúság témakörét. Élveztem, hogy nem csak a jelenünkről, hanem kicsit a jövőről is képet kaphattunk.

Az előadásokat egy kerekasztal-beszélgetés követte. A közösségbe tartozás fontossága került előtérbe, amihez elengedhetetlen, hogy jól érezzük magunkat helyben, barátságok és társaságok alakulása által. Felvetődött a kérdés: van-e szél a vitorlában? Azaz, rendelkezésünkre áll vajon a kellő mennyiségű motiváció a közösség kiépítésére? Kiderült, hogy mindenki részt vesz valamilyen szinten a település életében, még akkor is, ha nem tud róla. A passzivitás is egy visszajelzés a döntéshozók felé. Amikor nem teszünk meg valamit a közösség érdekében, vagy épp nem veszünk részt egy programon, választunk, hogy értékes és aktív tagjai maradunk-e, vagy csak hagyjuk megtörténni az eseményeket, sokszor figyelmen kívül hagyva, hogy azok ránk is hatással lesznek.

Megtudhattuk, hogy két és fél szocializációs tér létezik: a család, a baráti kör és természetesen az online tér. Személyes élmények során építhetünk csak hatékony közösséget, a legfontosabbak pedig a hangadók, a kreativitás, a dinamizmus.

A beszélgetés során tehát a közösségépítés fontosságáról és kialakulásának tényezőiről folyt a szó. Egyszerre volt közvetlen és produktív.

A kiadós ebédet követően visszamentünk a konferenciaterembe, ami rövid idő alatt kiállítóteremmé avanzsált. A helyi szintű szervezetektől kezdve országos hálózattal rendelkezők is bemutathatták, hogy milyen programokat kínálnak.

Először ezen a kiállításon tudtam átérezni az ifjúsági szervezetek dolgozóinak helyzetét, akik értünk tennének, és sokszor pont mi térítjük el őket a céljuktól. Régebben nem igazán vonzottak az önkéntes rendezvények, a különböző “fiatalságot” megszólítani szándékozó programok, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy jól érezzem magam ezeken. A kiállítás alatt azonban a helyi szintű szervezetek képviselői más aspektust mutattak meg számomra. Elmondták, hogy mennyi energiát és időt áldoznak a munkájukba, sőt találkoztam pusztán önkéntesi alapon tevékenykedőkkel is. Problémaként mindig ugyanaz mutatkozott meg: a közös hang nemléte, a fiatalok érdektelensége a megszervezett programok iránt, amikre előtte talán rá is bólintottak. Nem meglepő hogy egy szex, drog, rock&roll elnevezést kapott eseményre sokkal többen elmennek, mint egy zenés estre. Ez nem feltétlenül probléma, az már sokkal inkább, ha nem tudunk továbblépni. Kiderült, hogy sokszor az egymásról nem tudás, a személyes kontaktus hiánya vezet csalódáshoz. Szerencsére számos szervezetnek sikerül megtalálni a közös hangot, létrejön egy közvetlenségen alapuló kapcsolat.

 A rendezvény nagyszerű élmény volt, olyan embereket ismerhettem meg akikkel egyébként nem találkoztam volna. Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek, és a beszélgetéseket!

Szerző: Mayer Zsófia