“Nem minden hős visel köpenyt” hangozhat ismerősen a mára már közhellyé vált mondat. Én is számos alkalommal dobálózok vele, ha szaktársaim jegyzetekkel látnak el, vagy segítenek egy-egy számonkérés előtt. Azonban a tegnap este ismét ráébresztett, hogy valódi tartalma van ennek a kijelentésnek. D. Tóth Kriszta online magazinja idén 3. alkalommal rendezte meg a SZUPER WMN gálát, ahol civil és közéleti szférában kerültek díjazásra az ország legbátrabb női.

Az eseménynek a Művészetek Palotája adott otthont. Rendkívül szívélyes fogadtatásban volt része a meghívottaknak. Az átadást megelőzően pezsgővel, az alkoholt kevésbé preferálókat narancslével, illetve némi harapnivalóval várták. Számos nagyobb márka és szervezet képviseltette magát a támogatók soraiban. Az est hangulatáról az Irie Maffiából ismert Sena és zenekara, a SENA band, valamint a Showder klubban gyakran megforduló, Ráskó Eszter gondoskodott.

A humorosnak szánt sorok között persze megbújt némi komolyság is. Ha egy szóval kéne jellemezni a rendezvényt, az a “kurázsi” lenne. “Kinek mit jelent ez a szó?” Hangzott el a kérdés a humoristától. Rengeteg remek példa hangzott el definíció gyanánt, de mégis egy volt, ami igazán megmaradt bennem: “Merni büszkének lenni a büszkeségeidre”. Manapság önmagunk felvállalása, elismerése, bátorságunk hogy kimerjük mondani kik is vagyunk valójában, a társadalom, környezetünk és más egyéb tényezők nyomására egy kihívássá visszafejlődött folyamat. Ennek kéne a legtermészetesebb dolognak lenni, ez a jelöltekkel zajló színpadi beszélgetés során többször elhangzott. Ehhez képest ma már kampányok szükségesek ahhoz, hogy ráébresszék az embereket, merjenek azok lenni, akik valójában.

A felvezetést követően először a civil díjazott került kihirdetésre. Nehéz döntés elé állították a szerkesztőséget. A várományosok közt volt a lúgos támadást átvészelt, majd bíróságon 5 év küzdelem után elégtételt vett Renner Erika, a családi erőszak ellen fellépő, valamint a kaposvári Krízisambulancia vezetője Proszonyák Ida. Szívbe markoló történeteik mögött hatalmas erő és kitartás sugárzik, már itt lehetetlennek tűnő a választás. Azonban, végül a győztes, Himmer Éva munkássága volt az, ami a leginkább gondolkodóba ejtett. Külföldi példára létrehozta a Feledékeny emberek hozzátartozóinak társaságát. Lehetetlennek tartom, hogy a legnagyobb empatikus készségek mellett is, bárki át tudja érezni az ő és a vele egy cipőben járók helyzetét.

A győztes kiemelte, hogy hozzávetőlegesen 250000 demenciával küzdő beteg van ma Magyarországon, és 750000 hozzátartozó kíséri végig életük utolsó időszakát. Számomra a halál gondolata is egy elrettentő, zsákutcába torkolló elmélkedés, miután üres tekintettel bámulod a falat, majd ráeszmélsz, hogy túl sok a tennivaló, és visszarázódsz az életbe. Beleképzelni magam a helyzetbe, hogy az, aki egykor éltet adott, szellemi épsége hanyatlásáig segítette hétköznapjaim minden egyes percét, majd lassan már arcom emlékének képe is a feledés homályába tűnik, talán a legnyomasztóbb helyzet, ami valaha szóba jöhet.

Végül, de nem utolsó sorban a közélet kategória jelöltjeit ismertették a közönség számára: Szalay Krisztina, a hajléktalanok helyzetének jeles képviselője, aki az általa írt és játszott Maradjunk annyiban című darabhoz nem csak beleérzési képességét használta, hanem maga is beállva a többiek közé, önszántából megtapasztalta, milyen is a fedél nélküli élet.  Székely Kriszta bátor önfelvállalása, aki szerint a coming out, identitásunk és egyben magunk beismerése a világ felé, bármennyire is hangzik jelenleg utópisztikus gondolatnak, a legtermészetesebb dolog kéne legyen. Ürge-Vorsatz Diána, klímakutató, aki 7 gyermekes családanyaként, hivatásszerűen törekszik az éghajlati változásokra, és az ebből fakadó, lassan visszafordíthatatlan következményekre felhívni az emberek figyelmét.

Mindhármukkal tudtam azonosulni valamilyen módon. Számomra fontos, hogy a gondolatot cselekvés is kövesse, ezentúl merni magunknak lenni, rengeteg ember gátjait feloldaná, ezzel utat mutatva az egyéni és társadalmi fejlődés irányába. A legmostohább helyzetbe szerintem Diána került, mivel az ő témája nem csak keleten, de Nyugat-Európában is egy elbagatellizált témának bizonyul a probléma súlyossága ellenére.
A zsűri számára Szalay Krisztina bizonyult a legmeggyőzőbbnek. Habár csak egy ember birtokolhatja kategóriánként a címet, természetesen a többi jelölt is elismerésre került oklevél formájában.

Az utóbbi időkben sok hírből visszaköszönt negatív fennhang az közösségi médiát illetően. Leginkább rasszista, szexista, gyűlöletet keltő eszközként lett stigmatizálva, ahol még adataink is veszélyben vannak. A média hatalom, mely minősítése nem magától az eszköztől, hanem annak birtoklójától függ. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések nem csak azért üdvözlendők, mert nemes ügyek kerülnek rivaldafénybe és növekszik a támogatottsága ezáltal, hanem a szükséges ellenpólust is jelentik, ahol bizonyítást nyer a tény, miszerint ezt a felületet igenis lehet jó célokra használni. Persze ez nem csak a nagyobb oldalak üzemeltetőin, hanem a tudatos felhasználókon is áll, amikor már csak egy gombnyomásra állunk véleményünk megosztásától…

Kiemelt kép: pexels.com via 3Motional Studio