„Mi a siker titka?” Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel indult a Pride hónap utolsó hetén, a Fadrusz alkotóműhelyben tartott „Meleg helyzetek” című improvizációs est. Az előadás több mint fél órával a kezdés előtt, kapunyitás után szinte azonnal teltházas lett.

Az erőteljes érdeklődés nem volt hiábavaló, hiszen az est sztárjai hatalmasat alakítottak, név szerint: Arany Brigitta, Bakonyi Péter, Biszak Áron, Montvai Sára, Szabó-Szontágh Lúcia, Szőke Gábor, valamint a műsorvezető: Bokor Ági.

A cím eleinte arra engedett következtetni, hogy javarészt vagy teljesen LMBTQ tematikájú jelenetek elevenednek meg a színpadon, így tartottam attól, hogy erőltetetté válhat az előadás. E tekintetben kellemesen csalódtam. A „coming out” kifejezés sokak fejében a másság beismerésével kerül, olykor kizárólagos kapcsolatba. Ezt tisztázandó, minden olyan eset, mely egy hirtelen, váratlan változás beismerésével jár, használható ez a kifejezés. Egy-két jelenetet leszámítva, ha nem a Pride oldalán találkozom az eseménnyel, illetve az esemény elején nem mondják el, nem is gondoltam volna arra, hogy LMBTQ volna a központban. Szituációk tekintetében olyan hétköznapi, nagy rákészülést igénylő esetek voltak központban, mint az otthonról elköltözés, randiszabályok, avagy hányadik alkalom után illik kiszemeltünket felhívni magunkhoz, vagy a pénzszükség esetén kért falazások. Persze, ha ennyiben kimerült volna az est, akkor még nem beszélhetnénk improvizációról, hanem egy nyílt dráma óráról.

Mint számomra első improvizációs élményként, viszonyítási alapom a filmekben látott színházi felvételek és filmek voltak a mérvadók. A várva várt közönségbevonás volt az első momentum, melynek keretében a mellettünk állóval kellett azt a kérdést megbeszélnünk pár másodpercben, amit Ági adott a színpadon. A kellemes bemelegítést követte az előadók által alakított orákulum, mely minden, a közönség által adott kérdésre, humoros, olykor elgondolkodtató, választ adott. Emellett lehetőség volt a színpadon lévők személyiségére is hatással lenni. Megadva, hogy adott apajelöltek, mely tulajdonsággal és szakmával bírnak, a közönség soraiból választott önként jelentkező, kérdéseit felrakva eldönthette, hogy kinek „coming out”-olna.

A helyszín tekintetében, a telítettség ellenére is azt gondolom, hogy ez volt az optimális méret. Az improvizáció sajátossága, hogy a lehető legtöbb embert vonja be, viszont ez nehézkesebbé válna, ha már 100 fő fölötti társaságról lenne szó. Hiába volt látható a nagy igény, a műfajból fakadóan, a nézőszám felső korlátba ütközik.

Összességében kellemes másfél órát töltöttem az alkotóműhelyben, amit kissé keveselltem. Persze ez betudható annak is, hogy először vettem részt ilyen jellegű előadáson, viszont magamnak és az olvasónak is tanácsként megjegyzem, hogy olykor még kapunyitásra odaérni is késő, ha egyáltalán szeretne bejutni a helyszínre.

És hogy mi a siker titka? Máig gondolkodom az orákulumtól kapott válaszon:

„A siker önmagában való!”