Június végén viharként söpört végig az interneten Molnár Áron noÁr videóüzenete, amelyben arra kéri a fesztiválozókat és a fellépőket, hogy egyaránt bojkottálják azokat fesztiválokat, ahol a kormány videóüzeneteit ismétlik egymás után folyamatosan. Az előadó egyébként egy civil kerekasztal beszélgetés vendége lett volna, de végül úgy döntött, hogy nem vesz részt olyan rendezvényen, ahol óriás kivetítőkön „dübörög a propaganda”. De mi is az a propaganda, és miért halljuk egyre többször ezt a szót Magyarországon? Ebben a cikkben a propaganda kialakulását, annak modernkori változatait és hatásait mutatjuk be.

A leggyakrabban a politika által használt, de az üzleti életben sem ismeretlen propaganda célja a különböző nézetek terjesztése, a közösség meggyőzése és befolyásolása. Ennek elérése érdekében pedig olyan tudományterületek kapcsolódnak hozzá, mint a pszichológia, a szociológia, a kommunikációtudomány, viselkedéstudomány stb. Arra a kérdésre pedig, hogy alapvetően mi is ezzel a baj, a válasz a propaganda eszközeiben keresendő és a mögöttes szándékban. Ugyanis a propagandát alkalmazó hatalmi elit olyan dolgokról szeretné elterelni üzeneteikkel az állampolgárok figyelmét, mint például a háború veszteségei, a korrupció, vagy különböző bűncselekmények és emellett saját hasznukra fordítva fogalmaznak meg a valóságtól elferdített üzeneteket. A propagandisztikus üzenet terjesztésének több módszerével is találkozhattunk már a történelem során. Ezek között olyanok szerepelnek, mint például a valótlan állítások tényekkel való szándékos keverése, a vélt vagy valós ellenség démonizálása, dehumanizálása, az atrocitások felnagyítása, vagy a félelemre való rájátszás, az érzelmek, személyes érdekek és a pánik kihasználása.

pixels.com

Amióta létezik propaganda azóta elválaszthatatlanul összekapcsolódott a hatalom legitimációs törekvéseivel. A sajtó megjelenésével a propagandisztikus üzenetek még inkább terjedni kezdtek, ugyanis ez az eszköz megfelelő volt arra, hogy tájékoztatás címszóval befolyásolják a polgárokat. Már az első világháborúban jelentős szerepet játszott a háborús propaganda, amely egyfelől arról kívánta meggyőzni a közönségét, hogy a háborúba való belépés szükségszerű volt, és hogy mindent alá kell rendelni a győzelemnek. A mai értelemben vett „modern propaganda” megteremtője a náci Németország egyik minisztere volt, Joseph Goebbels. A totalitárius rendszer propagandaminisztere a tömegkommunikációt használta fel arra, hogy a náci eszméket eljuttassa mindenhová és mindenkihez. A jelképeket, a szavakat, de még a színeket is úgy válogatták össze, hogy az elérje a célját, vagyis a Harmadik Birodalom ellenségeivel, a zsidókkal szembeni gyűlöletkeltést. A második világháborúban azonban Németország mellett több más ország politikai hatalmon lévő elitje is eszközként használta a propagandát. Ezek pedig megjelentek a nyomtatott sajtókban, a rádióban, a korabeli videófelvételeken, utcai plakátokon és szórólapokon egyaránt.

A hidegháborúban sem maradtak a szemben álló országok polgárai propaganda nélkül, mind a szovjet blokkban, mind az USA-ban nagy jelentősége volt a másik fél lejáratásában, valamint a saját pozíciójuk előrébb helyezésének hangsúlyozásában. Azonban a bipoláris világrend felborulása után sem szűnt meg, sőt egyre inkább jelen van az emberek mindennapjaiban, azonban új formákat vett föl. Az internet megjelenésével, majd később a közösségi média berobbanásával egy új terep nyílt a politikának a propagandisztikus anyagok terjesztésére.

A mai XXI. századi propaganda önkéntelenül is elér mindenkit. A politikai hatalom elsődleges célja, hogy megteremtse magának azokat platformokat, sajtóorgánumokat, ahol a lehető legtágabb rétegben eléri az állampolgárait. Bár már nem a háborúspropaganda a leggyakoribb, a kormányok gyakorta élnek azzal az eszközzel, hogy saját politikai nézeteinek propagálását, az ellenzék lejáratását, valamint vélt fenyegetést vizionáljanak és ezáltal befolyásolják a tömegeket.

index.hu

Magyarországon is egyre többször hallhatjuk, hogy „dübörög a kormánypropaganda”. Ennek egyik legszimbolikusabb pontja a 2015. évi nemzeti konzultációt, valamint 2016. évi népszavazást megelőző kormányzati plakátkampány volt. Mind a nemzeti konzultáció, mind az érvénytelen népszavazás előtt egy olyan propaganda plakátkampánnyal árasztotta el a kormány az országot. A propaganda jellemet jól mutatja, hogy 2015-ben a plakátokon olyan üzenetek álltak, amelyek az országba érkező külföldieknek különböző üzenetet fogalmaznak meg, hogy mit kell csinálni Magyarországon, és hogyan kell viselkedni. Ezek pedig mind magyar nyelven voltak kiírva, amely egyértelművé teszi, hogy az üzenet valójában nem a külföldieknek szól, hanem az állampolgárok nézeteinek befolyásolásának.

És hogy mit lehet tenni a propaganda ellen? A legegyszerűbb, ha alaposan tájékozódunk, elolvasunk olyan tartalmakat is, amelyek nem kormányzati támogatásból kerültek elénk. Át kell látnunk ezeken a tömegüzeneteken, és mernünk kell kritikusnak lenni a propagandával szemben, ha kell akkor úgy, hogy elkapcsoljuk a televíziót, vagy ha kell akkor úgy, hogy együtt skandáljuk a fesztiválokon, hogy „#propagandamentesfesztivál”. A propaganda mindenhol ott van, és minden hová be akar törni, a mi feladatunk az, hogy ezt megállítsuk!