5000 reklámmal találkozunk naponta. Ez a szám tíz éve még túlzásnak tűnt volna, az állandó internetes jelenlét korában azonban reálisnak tűnik. És jobban belegondolva ijesztőnek is. Honnan gyűlik össze ez a szám, ha a nap végén szinte egyet se tudnánk felidézni? Észrevétlen, folytonos díszletként vannak jelen, elfoglalva minden szabad felületet, legyen az akár egy busz oldala vagy egy honlap oldalsó sávja.

Legnagyobb részük csak információs szemetet jelent számunkra, olyan túlterheltséget okozva, ami rossz koncentrációhoz, stresszhez vezet, és sok mentális betegség tünetét felerősíti. Ezért agyunk próbálja kiszűrni a hirdetések nagy részét – de ez nem jelenti, hogy azok hatás nélkül maradnak. Az ismétlődő jelenlétük belénk vésődik, tudatalatti asszociációinkban megjelenik. Ráadásul a cégek ugyanúgy tisztában vannak a túltelítettséggel, ezért igyekeznek elérni, hogy ötezerből az ő terméküket jegyezzük meg leginkább. Előnyben vannak az érzelmekre ható, humoros hirdetések, vagy amik olyan furcsák, hogy beszédtémát generálnak magukból. Igyekeznek szokatlan helyeken, formákban és üzenetekkel megjelenni. Pontosan tudják, hogy igyekszünk elkerülni a reklámokat, és át akarnak törni ellenérzésünkön.

De valóban kerüljük a reklámokat? Könnyű erre rávágni az igent, hiszen elkapcsoljuk a tévét a reklámblokknál, kidobjuk a szórólapokat, adblockert telepítünk a gépünkre. Egyes formáinak azonban sikerült áttörnie a tartózkodásunkon; elgondolkodtató, hogy ezeket nem csak megtűrjük, hanem aktívan követjük is. Ez nem csak egy aranyos reklámfilm lehet, ami megmosolyogtat tévézés közben. A közösségi médiával ez a jelenség is összetettebbé vált. A márkák hivatalos oldalai egyre inkább teret nyernek. Esztétikus Instagram-profilt készítenek, Facebookra tesznek ki humoros képeket, de az USA-ban elterjedő kultúrája van a nagyvállalatok twitteres jelenlétének is. A Wendy’s vagy a Burger King már túlhaladt a hagyományos reklámszövegek tweetelésén, helyette látszólag irreleváns, szórakoztató tartalmakat posztolnak. Hírekre reagálnak, egymással kezdenek vitába, vagy épp szarkasztikus meglátásokat tesznek az életről, az internetes szlenget mintaszerű naprakészséggel használva. A fiókjaik népszerű viccoldalnak is elmennének, milliónyi követőnek imponálva minden megnyilvánulásukkal.

Hogyan hatékony egy Twitter-fiók, ahol gyakorlatilag meg se említik a terméküket? Pontosan azzal, hogy kikerüli a reklámok iránti ellenszenvünket. Ezek a profilok túlhaladtak azon, hogy az eladásra fókuszáljanak, azzal úgysem fognak ötezerből kitűnni. Helyette érdekes, felismerhető imázsra törekszenek, ami mindennap visszaköszön a közösségi falainkról. Szimpatikus átlagszemélyként prezentálják magukat, dollármilliárdokat érő vállalatok helyett. A közösségi médiás jelenlét olcsó és minimális erőfeszítésbe telik – a fiókot kezelő alkalmazott a privát Twitterjére is hasonló stílusban írna. Ráadásul a humorral bevonzott követők később az igazi hirdetéseknek is közönségévé válnak. Ezek a cégek nem azt várják, hogy majd tudatosan őket választjuk, csak mert vicceseket tweetelnek. A cél inkább, hogy minden nap belefussunk a jelenlétükbe, és ha egy nap szükségünk lesz a termékükre, automatikusan az ő márkájuk ugorjon be. Ez a reklámozásnak egy nagyon tudatalatti, szinte manipulatív és nehezen kikezdhető formája, aminek a kritikáját egyre többen fogalmazzák meg – a témában az internetes jelenségekkel foglalkozó Sarah Z videóesszéjét ajánlanám. 

Ő fogalmazza meg azt a problémát is, hogy elmosódik a határ a szórakozásként fogyasztott tartalmak és a reklámok közt. Míg régen tudtuk, hogy reklámszünet a tévéműsorok közt van, és el is kapcsolhattunk onnan, addig a közösségi oldalakon a hirdetések beleolvadnak a többi tartalomba. Nem csak konkrét márkák fiókjai, hanem az influencerek is megjelennek a falunkon, akiket szintén önként követünk. Ők már a hagyományos formához visszatérve dicsérnek egy-egy terméket – gyakorlatilag ugyanolyan reklámokat kreálva, amit a tévében utálunk nézni. A jelenség pedig nem is új, igazából ugyanaz, mint amikor hírességek promotálnak márkákat. Nem azzal a szándékkal megyünk boltba, hogy az ő kedvenc terméküket vegyük meg, az mégis összekapcsolódik agyunkban az ő sikeres, irigylésre méltó életükkel. Az influencerek pedig – mivel nem csak egy reklámban tűnnek fel, hanem az egész életüket dokumentálják – még inkább megadják az érzést, hogy az életmódjuk lemásolható, és a jó stílust vagy a boldog életet könnyedén megvásárolhatjuk.

Ezek a jelenségek mindennapjaink részévé váltak, ezért bár kiszűrni nem tudjuk, fontos megtanulnunk a helyén kezelni őket. A gyakran emlegetett tudatos médiafogyasztás itt is kulcsfontosságú. A probléma, hogy minél inkább befolyásolhatatlannak hisszük magunkat, annál nagyobb bizalmunk van az ilyen hirdetések felé, tehát annál könnyebben hatnak ránk. Ezért el kell ismernünk és kritikával kell fogadnunk a reklámok hatását. Akár a képernyő előtt töltött időt is érdemes csökkenteni, a bekövetett fiókjainkat pedig szelektálni, hogy az irreleváns reklámokat minél inkább kiszűrhessük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a leghatékonyabb reklámok épp azok, amiket egy adblocker nem fog kiszűrni.

Képek forrása: unslpash.com