A reklámok szerves részét képezik mindennapjainknak, hiszen az utcán, az interneten, a TV előtt ülve, a rádióban, de még zenehallgatás közben is beléjük botlunk.  Számtalan pozitív és negatív hatásuk lehet, attól függően, mire szeretnék használni. Napjainkban sokakat foglalkoztatja az idilli jelenetek varázsa, a tökéletesség, és az ebből keletkező kellemetlen érzések a hirdetéseket néző személyekre gyakorolt hatásként, amely főként a nők és a kamaszok énképét érinti. Ám nem csak a legmodernebb digitális eszközök, az aranyos mackók és a legújabb autók vásárlásra való ösztönzéséről szólnak – nagyban befolyásolják gondolkodásunkat, környezetünkről alkotott képünket is.

Ez hogy lehetséges?

A reklámok kialakulásának történetében amint felismerték a képekben a kimeríthetetlen lehetőségeket, a hatalmon lévő személyeket is egyre jobban érdekelni kezdte működésük. Gyorsan el is jutottak a tömegek gondolkodásmódjának befolyásolásához.

A jó reklám főbb tulajdonságai közé tartozik, hogy jól látható helyeken vannak elhelyezve, az emberek sokszor találkoznak vele, tartalma alkalmazkodik a közönség szükségleteihez (tehát egy előzetesen felmért és alaposan átgondolt folyamat eredménye), tökéletességet mutat, többféle korosztályra és érdeklődési körre is alkalmazható, emellett esztétikus a megjelenése, vonzza a tekinteteket, jellemző rá a kreativitás.

A diktatúrákban ezekhez a dolgokhoz került még egy tulajdonság: az egységesség. Ezekre a politikai rendszerekre az egyetlen személy általi irányítottság jellemző, a diktátor szava dönt az államot és annak népét illető kérdésekben, ezáltal megerősítve hatalmát. Ez a tárgykör már a propagandához kapcsolódik, hiszen ott is egyetlen, felsőbb hatalom által elfogadott nézet elfogadtatására helyeződik a hangsúly. Így válhatott a reklám nem csak a fogyasztást ösztönző, de a megfélemlítés, a hatalom fenntartásának eszközévé is.

Érdemes figyelembe venni a propaganda egy másik funkcióját is: az elégedettség érzésének elérését. Magyarországhoz köthető példa a kommunizmus időszaka, ami alatt hazánkban is alkalmazták ezt a módszert. Ennek lényege volt, hogy ne azt emeljék ki, ami nincs, hanem hangsúlyozzák, mivel rendelkeznek az emberek az éhezések és rossz életkörülmények alatt is, így a közönségben akaratlanul is megjelenik egy érzés ahhoz kapcsolódóan, hogy ő igenis örülhet, hogy rendelkezik a plakáton látott termékkel.

Az emberek természetüknél fogva hajlamosak igaznak vélni a sokszor látott és hallott dolgokat, hiszen ezzel leegyszerűsítik az életüket, időt takarítanak meg az információk tüzetesebb átvizsgálását kihagyva. Ezáltal többet tudnak foglalkozni saját céljaikkal és munkájukkal, néhány esetben annyira, hogy a közéletre már nem marad idő a pihenés és regenerálódás hiánya miatt. Emellett a diktatúrában használt propagáló anyagok mindig figyelmeztették az embereket arra, hogy nincsenek egyedül, a plakátok látványa nem engedte velük elfeledtetni helyzetüket. A reménytelenség érzésének fokozásával csökkent a lázadás valószínűsége.

Hogyan viszonyulhatnak ehhez az elnyomottak?

A diktátort és elképzeléseit fókuszba helyező képek fokozzák az egyébként is meglévő tehetetlenség érzését, kétségbeesettséget, reménytelenséget, csökkentik az egyébként is kevés biztonságérzetet. Érintettség esetén a többi ember gyűlöletén kívül még az utcán sem szabadulhatnak a szorongást keltő képektől. Nem beszélve arról, ha egy ellenséges fajhoz vagy valláshoz tartozó csoportról van szó. Őket a diszkrimináció a tanintézetekben, a munkahelyükön, a boltokban, akár a lakhatási és élelmezési lehetőségeiknél fogva is hátrányba taszítja. Ehhez sok esetben tettlegesség, fizikai erőszak is társul. Az értetlenség is szerepet kaphat, hiszen a diktatúrákban az események gyorsan zajlanak: amint az adott személy vezető szerephez jut, el is kezdi tervei megvalósítását. Előfordulhat, hogy nincs idő arra, hogy az emberekhez is eljusson döntéseinek indoka, így ők ebből csak annyit érzékelnek, hogy bűnösnek, valamihez méltatlannak tartják őket, ezért lakolniuk kell. További kérdéseket vethet fel, hogy a szülők mit válaszolnak gyermekeik kérdéseire, ha ők maguk sem tudnak egyértelmű választ arra, miért kell pont nekik szenvedniük.

http://coffein.cafecommunications.hu/2015/03/ilyen-lenne-a-mcdonalds-diktaturaja/

A digitális eszközök megjelenésével újabb lehetőség adódott az emberek manipulálásának eléréséhez, ám ma sok autokratikus berendezkedésű államban korlátozzák az átlagember hozzáférését ezekhez az eszközökhöz, megakadályozva azt, hogy pontosabb képet kapjanak a világban és a többi országban zajló eseményekről.

Éppen ezért fontos, hogy átgondoljuk, hogy bánunk a számunkra elérhető eszközökkel, és mindig tudatosan hozzunk döntéseket, és nyitott szemmel járjunk a világban.

Források:

Becker György: A fogyasztás pszichológiája c. kurzus

Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Történeti Kiállítás – XX. századi Magyarországra vonatkozó részek

George Orwell: 1984

Kiemelt kép forrása: http://coffein.cafecommunications.hu/2015/03/ilyen-lenne-a-mcdonalds-diktaturaja/