Immár negyedik éve vagyok kollégista és ezalatt az idő alatt rájöttem, hogy ha kizárólag a közétkeztetésre támaszkodom, valószínűleg hamarosan komoly problémákkal fogok szembesülni.

Sokaknak – hozzám hasonlóan – nincs más választása, mint hogy kollégiumba költözzön és megtanulja, hogyan kell eleget enni a lehető legolcsóbban, ugyanis a menza messze nem elég. Ez az első évben a legnehezebb, aztán az ember fokozatosan felépít egy rendszert, ami segít, hogy viszonylag egészséges maradjon. A “viszonylag” szó itt nagy hangsúlyt kap, ugyanis ez a legnehezebb feladat, ha elkerülünk otthonról, pláne a fiatalabbak esetében. Az első évemben személy szerint hat kilót fogytam, csak az étkezések rendszertelensége és a kapott étel csekély mennyisége miatt. Csak akkor váltam újra egészségesebbé, amikor elkezdtem az iskolában tízórait is beiktatni a napomba, illetve főzni még valamit este.Az elmúlt három hétben így végeztem egy kísérletet; hétköznapokon kizárólag a kollégiumi menzán étkeztem, felírtam, mennyit fogytam, és mennyire volt változatos a kínálat.

Magyarország kollégiumai egy közös rendszert követnek az étkeztetéssel kapcsolatban. Az ételt adagoló dolgozóknak grammra pontosan megadják, mennyit szabad kiadni egy tanulónak, se több, se kevesebb étel nem lehet a tányéron. Ezt gyakran ellenőrzik is. Repeta nem jár, csak akkor, ha valaki más nem érkezett meg időben az étkezdébe.

Releváns kutatást nem találtam a diákok saját tapasztalatairól, így kerestem külföldi és magyar diákokat, akik szívesen megosztanák élményeiket. 14-18 éves interjúalanyaim voltak, fiúk és lányok, a három nagy kollégium-típusból (koedukált-, fiú-, és lánykollégium). Míg az általam megkérdezett huszonkét magyar diák közül csak egy mondta azt, hogy számára elég a menzán kapott étel, a megkérdezett külföldiek (szintén huszonkét személy, Németországból, Franciaországból és Olaszországból) közül csak heten vesznek minden nap még valamit az iskolai büfében, vagy egy pékségben. Emellett nem szabad elsiklani a tény fölött, hogy míg máshol jobban odafigyelnek a különböző gyerekek igényeire, itthon ugyanannyit kap a fejlődésben lévő fiú (akinek kb 2700 kcl-re lenne szüksége), mint a tizennyolc-tizenkilenc éves lányok, akik már túl vannak a serdülőkoron, így 2000 kcl számukra bőven elég.

Átlagban egy (középiskolás) kollégistának 300-700 forintja jut naponta ételre. Nálunk annak, aki napi három étkezést szeretne, és nincs kedvezményre való jogosultsága, 800 és 900 Ft közötti összeget kell befizetnie, ez az összeg kollégiumonként változik. A kísérletem során kiderült, hogy a napi kalóriamennyiség 1800 kcl körül van, tehát nem elég, még egy felnőtt nő számára sem (akik nálunk a legkevesebb ételt igénylik). Tehát egyértelmű, hogy szükségünk van már ételforrásra is, viszont már elköltöttük az összes pénzünket a menzára, ahol nem is igazán finom ételt kaptunk, tehát a válogatós tinédzser meg sem eszi az egészet. A legtöbbünknek csütörtökön már elfogy a pénze és várjuk a hétvégét, az otthoni ételt.

Az elmúlt három hétben megpróbáltam kizárólag a kollégiumi étel fogyasztásával túl lenni a hétköznapjaimon. Be kell vallanom, az étel minősége drasztikusan javult a szememben az idő múlásával, ám ezt talán inkább az éhségnek tudnám be. A tizenöt munkanap alatt ötször feküdtem le úgy, hogy nem voltam éhes (ebből háromszor már otthon voltam, péntek este). A három hét alatt hét kilogrammot adtam le, úgy, hogy végig nagyon odafigyeltem a lehető legegészségesebb életvitelre. Csak háromszor csaltam más étellel, amikor leesett a vércukrom, és nem volt más választásom. A háromból két alkalommal röviddel étkezés után lettem rosszul. Itt megemlítendő, hogy már nem vagyok növésben és viszonylag kicsi a beviteli igényem (alacsony vagyok és ritkán használok el egyszerre sok energiát). Bár sokkal tovább bírtam folytatni a kísérletet, mint gondoltam, erőtlen vagyok és egészségtelenül sovány és tudom, hogy mostantól, mire sikerül újra felturbóznom a szervezetemet, sokat kell majd küzdenem és sokáig. Pozitívumként megemlíteném a változatosságot; vitaminhiány nálam nem lépett fel, és minden nap került fehérje, szénhidrát, zsír és rostos étel az asztalra.

Mások, és a saját megszerzett tapasztalataim alapján arra jutottam, hogy nem lehet jóllakni kizárólag a közétkeztetésből, egészségesnek lenni pedig még kevesebb esélye van annak, aki megpróbálja. Amíg megoldhatatlan marad, hogy ilyen olcsón több ételt adjanak egy-egy diáknak, magunknak kell odafigyelnünk a tápanyagok bevitelére. Akinek van lehetősége, összeállhat egy-két másik diákkal, és főzhet valami könnyűt, a legtöbb kollégium biztosít lehetőséget erre. Mivel a közétkeztetés többnyire csak a három főétkezést takarja, a diákok felelőssége a két vagy több köztes étkezés beiktatása, akár egy kis gyümölcs, vagy egy közös főzőcskézés által.

A fotókat a szerző készítette.

A véleményközlő írásokban a Tőled Hallottam Ifjúsági Magazin teret enged az alkotók szabad véleménynyilvánításának. A cikk nem a szerkesztőség egészének véleményét tükrözi. A magazin üzemeltetői fenntartják az elhatárolódás jogát.