Dübörög a nyári főszezon, mint minden évben ilyenkor. Azonban az idő előrehaladtával egyre több érzékenységgel bíró, diétázni kívánó esetleg betegségből fakadóan speciális étrenddel élni kénytelen fogyasztó jelenik meg a piacon. Mennyire lehetséges ma Magyarországon ilyen különféle igényekkel fesztiválozni? Milyen lehetőségei vannak egy cukorbeteg, gluténérzékeny vagy egyszerűen magára jobban odafigyelni kívánó embernek a buliszezon közepén?

Siófoki pihenésem alkalmával a Petőfi sétányt járva egy munkáját “szolgalommal” végző hostess egy helyi éttermet igyekezett promótálni. Ezt barátaimmal speciális ételigényeinkre hivatkozva finoman visszautasítottuk, majd hozzánk vágta: “saláta is létezik ám a világon”. Ekkor futott át az agyamon, – azon túl, hogy a sztereotip “egyél salátát ‘oszt jólvan” mentalitás térhódítása egyre nagyobb méreteket ölt és ez rendkívül elkeserítő – hogy érdemes lenne utánajárni annak, hogy eltérő étkezési szükségletekkel élő társaimmal mennyire zökkenőmenteses ma Magyarországon élvezni a nyarat anélkül, hogy 4 dobozzal a hátamon azért kelljen imádkozni, hogy a magammal hozott kaját vagy ne dobassák ki velem egy szórakozóhely bejáratánál, vagy csak szimplán ne rohadjon meg a táskámban napközben. Ezután váratlanul lehetőségem nyílt ellátogatni az EFOTT-ra.

Fesztiválozni tervezés nélkül nem olcsó. Szimplán a bérlet felemészt egy kisebb összeget, ehhez jön a szállás, a napi legalább háromszori étkezés és persze a bulik sokak számára elengedhetetlen indikátora, az ital. Alsó hangon legalább százezer forinttal kell számolni, ha nem szeretnénk végig konzerven és vízen élni. Ez érthető, mivel az egész éves felgyülemlett stresszt sem úgy szeretnénk levezetni, hogy még ott is amiatt kelljen görcsölni, hogy mi megengedhető, de az igényeinkből alább adva és előre tervezve sok-sok ezer forint megspórolható, de ez egy másik cikk témája inkább. Mi van akkor, ha mégsem szeretnénk vagy nem tudunk lemondani a teljeskiőrlésű, gluténmentes vagy cukormentes termékekről? Mennyire kerülünk kiszolgáltatott helyzetbe egy fesztiválon? Mennyire figyelnek oda ma a standok az eltérő étkezésű emberekre?

Általában a legtöbb fesztiválról elmondható, hogy fél liter vizet és ételt engednek bevinni, azonban a legközelebbi kisbolt is legalább fél órára van a bejárattól, hogy a pénz körforgása leginkább a buli helyszínre koncentrálódjon. Ha vesszük a fáradtságot, még akkor is felmerül a kérdés, hogy főtt kaját mégis hogyan csináljon az ember, ha nem magnézia gyújtóval, mini gázpalackkal és hordozható gázrezsóval készült a fesztiválra? Gondoltad volna, hogy ma már egy fesztiválon ez biztosított? Hatalmas meglepődésemre a Lidl pár éve megjelent a fesztiválokon saját mini áruházával és teljesen normális árakon biztosít lehetőséget a mindennapi betevő beszerzésére, a megszokottól kisebb, de annál koncentráltabb árukészlettel. Ezen felül táplálkozási szakértőt, szabadtéri konyhát biztosít azoknak, akik költséghatékonyan, trükközés nélkül szeretnék elkészíteni ebédjüket. Ha ez nem volna elég, egy egészséges smoothie-ért elég volt egy kicsit tekerni, így az egészség, az önellátás és a gamifikáció lehengerlő együttesét lehetett megtapasztalni az általuk lefoglalt területen.

Rendben, de azért mégsem főzni mentem ki. Mi van akkor, ha én készen szeretném kapni a buli előtti vacsorát, amíg még képes vagyok azt nem illuminált állapotban kérni? Van lehetősége egy vegának mást is enni a salátán kívül? Kellemes csalódás volt látni, hogy rengeteg lehetősége van annak, aki nem egy mezei hamburgert szeretne sültkrumplival bevágni pár órányi lelkiismeretfurdalásért cserébe. A vegán és vega életmóddal bíróknak külön eljött a VeganLove foodtruck-ja, így életemben először ehettem édesburgonyát fesztiválon, amire a korábbi évek tapasztalatai alapján nem sok esélyt láttam. A tészták kedvelői sem maradtak hoppon. Habár nem volt kiírva, de a helyi árus elmondása szerint durum lisztből készült pennével tudtam enni a bolognai-t vagy akár a carbonara-t is. A kondis élet híveinek meg lehetőség volt a hagyományos “csirkerizs” kombót fogyasztaniuk. Ami nálam vitte a prímet (és anno a PlayIT-en is kimentett) az a Kolbice BodyCtrl tésztás változata volt. Érdemes megjegyezni, hogy ezek legtöbbször körülbelül ugyanazon az áron voltak elérhetőek, mint kevésbé egészséges változataik, ami szintén dicséretre méltó. Persze csak ezeken élni és étkezésenként 1600-2500 Forintot otthagyni elég hamar mély letargiába vinné a fesztiválozókat, így lélekben érdemes erre rákészülni.

Felmerül a kérdés, hogy aki inni es bulizni megy, annak mi értelme odafigyelni az étkezésre? Nem veszti hitelét az, aki iszik az egészséges életmód mellett? Aszkéta módra élni a mindennapokat egy olyan szélsőség, ami egy bizonyos ponton túl elveszti egészséges jellegét. Egy határozott étrend és életmód mellett egy néhai felengedés csak csökkenti a szervezetre nehezedő stresszt és elősegíti a lelki regenerálódást. Alkalmanként “megszegni” a szabályokat előre vezetőbb, mint dogmatikusan, görcsösen tartani a kereteket.

Összességében minden adott volt, ami szükséges a programokon túl a teljes fesztiválélményhez. Nem kellett görcsölnöm azon, hogy mit és mikor eszek. Az elkészítés bonyodalmai is feledésbe merültek, sőt az egyhangúság veszélye sem fenyegetett. Az EFOTT-on felsorakozó szolgáltatók a maximálison is túl kielégítették az ilyen jellegű elvárásaimat. Habár a műanyagmentes július és a környezetvédelem irányába tett lépések nagyságrenddel elmaradnak a fogyasztói élmény növelése érdekében tett gesztusokhoz képest, remélem a többi esedékes nyári rendezvényen is tartani fogják ezeket a változásokat és egyszerre igyekeznek kielégíteni a vevők valamint a környezet igényeit.