Sokféle felelősség létezik az életünkben, amik kisebb nagyobb terheket rónak ránk. Gyerekként ezt nem, vagy alig érezzük, míg tinédzserként már kifejezetten vágyunk az önálló döntések lehetőségére, amiben egyfajta szabadságot is remélünk. A diákmunka, jogosítvány szerzése, érettségi felelőssége azonban mesze nem tűnik olyan nyomasztónak, mint a kiskorunk óta a fejünk felett lebegő kérdés, ami aztán egész életünket meghatározza: Mi leszel, ha nagy leszel?

Amikor a pályaorientációra gondoltam, egyfajta stressz fogott el, ami a jövő bizonytalanságában, és a hiányos önismeretemben gyökerezett. A bizonytalanság alatt inkább az információhiányt értem, ahogy az ember megpróbálja elképzelni magát olyan hivatásokban, amiknek még a neve is alig ismerős. A hiányos önismeret ennél jóval összetettebb: fiatalok vagyunk, változunk, nagyban befolyásol minket a család, a barátok, az online-offline trendek, miközben keressük, kik is vagyunk valójában. Hiszen honnan tudnánk, miben is vagyunk igazán jók? Lehet, hogy pont egy olyan területen jeleskednénk, amit még ki sem próbáltunk, vagy nem is hallottunk róla!

Számomra a pályaválasztás okozta nyomást a Középiskolások Szabadegyeteme oldotta fel. Iskolai bullying miatt éppen egy nehéz időszakon mentem keresztül, ami végül osztályváltást eredményezett. Nem is igazán akartam elmenni ebbe a táborba, amit Anya talált nekem, de végül rábeszélt, és szinte terápiásan hatott rám az élmény. El sem értük a helyszínt, már a buszon új barátokat szereztem, akik közül páran most is a szervezői gárdát erősítik. Voltak céljaim a tábor előtt is, de minden új megvilágításba került ez alatt az egy hét alatt. Perjátékon vettem részt, boncoltam disznószívet, ami a leginkább hasonlít az emberire- és kipróbálhattam, milyen is egy rendelés a pszichológus oldaláról. Még sport tevékenységekben is részt vettem, pedig az abszolút nem az én asztalom. Hiszen hol máshol játszhat az ember mugliként quiddich-et?

Maga a tábor pályaorientációs céllal jött létre, az Bibó István (jog-politológia) és az Illyés Sándor (pedagógia-pszichológia-gyógypedagógia-tanári) Szakkollégiumok szervezésében- azóta további három-négy szakkollégiumból érkeznek szervezők. Idén tizedszerre kerül megrendezésre a tábor, aminek egy különlegessége, hogy egyetemista hallgatók szervezik önkéntesen. Ők intézik a helyszínt, a programokat, és igen, az előadásokat is. Kétféle előadás van: az előző bekezdésben említett, gyakorlatiasabb, beszélgetős és interaktív szemináriumok mellett frontális előadásblokkok is vannak, amikből aztán zárthelyiket írnak a diákok. Egy-egy blokkban körülbelül négy különböző témából választhatnak a táborozók az előzetes absztraktok, tárgybemutatók alapján. Egy emberi jogi előadás például akkora hatást tett rám, hogy komolyan megfontoltam a jogi pályát. Végül megcseréltem a sorrendet, és pszichológiára mentem, ami úgy érzem, életem legjobb döntése volt. Mindezt persze nem mertem volna megtenni, ha a táborban szerzett ismereteim alapján nem érzem magam felkészültnek és megfelelően tájékoztatottnak.

A tábor ideje alatt mini-Edukációt is tartunk, ahol a szervezők nem csupán tudományterületeiket, hanem az egyetemi éveik alatti lehetőségeiket is bemutatják élőkönyvtárként, legyen szó ösztöndíjprogramokról, szakkollégiumokról, Erasmusról vagy akár külföldi továbbtanulásról, Neptun rendszerről.

2018-ban már ketté vált a tábor: külön hét állt rendelkezésre a 9, 10 és 11. osztályosok, és az egyetem előtt állók számára. Az utóbbi, a Szabadegyetem Plusz már egyéni, speciális mentorálási lehetőségeket kínál a táborozóknak. Itt beosztják őket egy-egy mentorhoz, akik segítenek nekik megtenni az első lépéseket az egyetemi környezetben, felkészítik őket a lehetséges buktatókra és a lehetőségekre egyaránt, hiszen ezt a szakaszt- nem is olyan rég- mindannyian átéltük. Ez volt az utolsó Szabadegyetemem táborozóként- idén szervezőként, mentorként leszek majd jelen. A mentorommal, Gáborral a tábor után is tartottuk a kapcsolatot: nem csupán a szakkollégiumi felvételire, de később a saját kutatásom elindítására is biztatott, segített, amiben csak tudott, így végül az OTDK-n is bemutathattam azt. Az ő tanácsára kezdtem el írni a kari újságba is, ahol nemrég főszerkesztőnek választottak.

A táborok nem csupán a tanulásról és a személyiségfejlődésről szólnak. Nyár van, természetesen szórakozni is szeretne az ember! Hat-nyolc csapatba osztanak minket, ahol két-három szervező vezetésével a programok összekovácsolják az embereket: konspirációs játék (élőszereplős Cluedo, ahol ki kell találni, ki volt a gyilkos a szervezők közül), esti állomásos játék, közös főzések és éneklés a tábortűz mellett.

A Középiskolások Szabadegyeteme a középiskolai éveim fénypontja volt. Amikor arra került a sor, a pályaválasztásom a saját döntésem volt, nem a körülöttem lévő felnőtteké. Számomra a tábort adta meg azt a magabiztosságot, tájékozottságot és alapvető bizalmat, hogy nem csupán felelősségként, hanem ténylegesen mérlegelt választásként gondoljak arra a bizonyos listára, amin valahol ott szerepel a jövőbeli egyetemem.

Képek forrása: pexels.com