A sharing economy a piac egyre több szegmensére tör be. Hogyan válhat egy cég, szolgáltatás specifikus infrastrukturális tulajdon nélkül piacvezető ikonná? Miért örvend ma akkora népszerűségnek a szolgáltatások és termékek megosztása?

A “közösségi” jelző használata egyre trendibbé vált az elmúlt években. Iroda, utazás, jegyértékesítés vagy akár utazás is lehet a megosztás alapja. A gazdasági modell a kétezres évek elején ütötte fel a fejét és tudott ezzel a gondolkodásmóddal kiteljesedni több olyan cég, mint az Uber vagy az Airbnb. Ezek egymástól teljesen eltérő profilú vállalkozások, de mégis összeköti őket egy dolog: a felhasználók által használt alkalmatosságok nem képzik a felhasználó által használt oldal tulajdonát.

A sharing economy a meglévő eszközök, szolgáltatások megosztásán alapuló rendszer, mely a közös használatot részesíti előnyben a birtoklással szemben. Tekinthető ez egyfajta gazdaságos újrahasznosításnak, amit érdemes olykor fenntartásokkal kezelni. Meglévő erőforrásainkkal való gazdálkodás számos előnyt és némi hátulütőt von maga után.

Egy kiterjedtebb, széleskörű, több százezres felhasználókörrel bíró oldal által nyújtott szolgáltatás képes a világ országainak többségét lefedni. Az elérhetőség egyértelmű pozitívuma egy ilyen platformnak. Megosztás révén rengeteget lehet spórolni. A kihasználtság maximalizálásával a tulajdonosnak nem, vagy kevésbé kell az árakba belekalkulálni az üres járatot, amikor nincs érdeklődő, mivel nem tart fent állandó személyzetet, akiket akkor is kéne fizetni, ha épp hetek óta nincs forgalma. A felhasználó pozitívumain túl, a szolgáltatást biztosítók számára nagyobb a vállalkozási kedv. Lényegesebb befektetés nélkül, ha eleve rendelkezünk egy nyaralóval, ingatlannal vagy egy saját autóval akkor néhány képfeltöltésen túl nem kell többet tenni ahhoz, hogy új bevételi lábat növesszünk, legyen az elsődleges, vagy mellékes kereset kiegészítési céllal.

Habár a vállalkozói kedv növekedése elvben hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez, ágazatonként változó a mutatók eltérése adott területen. Lakhatási kérdésben korábban írt cikkünkben kitértünk a rövidtávú bérlés negatív hatásaira, amit leginkább az egyetemisták tapasztalhatnak meg, ha kollégium hiányában bérlés mellett kell dönteniük. Az Uber-en példát statuáltak. Hiába a népszerűség és a sokszor kritizált taxis rendszer, a nagyobb befolyás képes volt kiüldözni egy hosszú távon, az emberek számára nagyobb előnyt jelentő kezdeményezést. Bármennyire is jó egy ötlet, hiba figyelmen kívül hagyni a piac többi szereplőjét. Gazdasági és morális kérdéseken túl, ha elégedetlenek vagyunk a szolgáltatással, akkor direkt, telefonos kapcsolat hiányában e-mailen keresztül tudunk a közvetítővel kommunikálni, ami jelentősen lassítja a folyamatot. Az előírt válaszhatáridő akár 30 nap is lehet, így a minket ért sérelem, esetleg helyszíni megoldást igénylő problémák terén messze elmarad a rendszer egy esetleg drágább, de minőséggarancia tekintetében megbízhatóbb konstrukcióval szemben.

A rendszer használata rendkívül igényli az egymásba vetett bizalmat mindkét fél részéről. A tulajdonos a bérleményének épségét, míg a fogyasztó a képen látott minőséget várja a partnertől. A bizalmatlanság annál jellemzőbb, minél keletebbre megyünk, így ez elsődlegesen nem a felek és a platform, hanem a terület kulturális helyzete határozza meg. Kellő nyitottsággal viszont csak profitálni lehet kapcsolatok, gazdaság és élmények terén egyaránt.

Mennyit ér neked a bizalom

Kiemelt kép forrása: pexels.com

Szerző: Buzogány Jácint