A Gilles de Maistre által rendezett francia film képi világában nem, tartalmát tekintve viszont túlmutathat a tizenkettes korhatáron, hiszen elég komoly problémákkal foglalkozik, amelyek hatással lehetnek világunk szomorú sorsára.

A Mia és a fehér oroszlán elkalauzol bennünket Afrika világába, annak szépségébe és árnyoldalára. A jeleneteket nézve szinte érezzük magunkon a szavannák melegét, a természet illatát, az ott élő állatok közelségét. Mindezt beleilleszkedve a főszereplő, Mia (Daniah de Villiers) szemszögébe, akinek élete az Angliából való elköltözésük után fenekestül felfordul, hiszen barátait hátrahagyva kellett egy teljesen új életet kezdenie egy idegen kultúrában, ahol családjának farmja van, ahol vadállatokat tartanak. A történet során vele döbbenhetünk rá a valóságra, a világban zajló kegyetlen folyamatokra, az érdekre, a pénz utáni vágyakozásra és a természet pusztítására.

Mia elköltözés miatti dühét a karácsony napján született fehér oroszlán, Charlie űzi el, aki a lány legjobb barátjává válik. Ám ahogy az állat egyre nagyobb lesz, Mia szülei is egyre jobban aggódnak: egy vadállat szinte háziállatként való dédelgetése tagadhatatlanul veszélyeket hordoz magában, viszont lányukat fosztanák meg a boldogságtól, ha eltiltanák tőle.

Az oroszlán lassan ragadozó állattá fejlődik, aki provokálja, azt megtámadja. Először a házban borít fel mindent, azután megtámadja egyik gondozóját a turisták előtt, később még Mia öccsének is bántódása esik. Charlie egyedül Miát engedi a közelébe, nem eszik, gubbaszt, ha a lány nincs vele huzamosabb ideig. Az öccsét érő támadás után a főszereplő szülei elhatározzák, hogy eladják az oroszlánt, ám Mia rádöbben a konzervvadászat szörnyűségeire és arra, hogy mik történnek a farmon, és hogy édesapja nem olyan ember, mint akinek hitte.

Meghozza a nagy döntést: Charliet elviszi a sokat hallott legenda színterére, hogy az oroszlán békében élhessen, szabadon. Otthonából való megszökése során sok hányattatáson megy keresztül. Hogy lehet egy kifejlett oroszlánt eljuttatni feltűnés nélkül egy messzi helyre úgy, hogy a hatóságok keresik őket, és az állatra megadták a kilövési engedélyt?

Az egész alkotásban érezni lehet egy sajátos, természeten alapuló hangulatvilágot, amely annak szeretetével is társul. Ráadásul a művet áthatja a francia alkotások szelleme, amelyet a szereplők külseje, kifinomultsága, lakberendezési ízlése és még az énekelt dal is kifejez. Ráadásul a fekete bőrszínű házvezető is örömmel dolgozik a családnak, jó viszonyt alakítottak ki, egyféle nagymama szerepet tölt be a gyerekek életében. Bár az elején nem tartottam szerencsésnek az őshonosnak tekinthető házvezetőnő alkalmazását, a film végére viszont úgy láttam, beleillik a mondanivalóba, ráadásul ő ismeri legjobban az ottani hagyományokat és szokásokat.

Az alkotók mondanivalója sokkal komolyabb, mint amit az előzetesben láthatunk, hiszen felhívja a figyelmet napjaink egyik súlyos problémájára, a vadászatra. Rengeteg állat pusztul el és hal ki kizárólag azért, hogy a tehetős emberek otthonában trófea, egy szép dísz legyen, amivel a tulajdonosa fitogtathatja vagyonát. Afrikában úgy gondolom, ez mindig is problémát jelentett, és a helyzet egyelőre csak rosszabbodik, és szigorúbb szabályok, büntetések meghozatalára lenne szükség. Az állatvilág színesíti világunkat, szebbé teszi életünket, rengeteg dolgot tanulhatunk róluk, megtanítják szeretni és tisztelni a természetet. Az ember az egyedüli lény, amely nem a táplálékszerzésért öl, hanem csupán szórakozásból, emellett az ember az egyetlen, aki hatalmas gyorsasággal tudja elpusztítani az állatok élőhelyét saját terjeszkedése érdekében, azt viszont nem fontolja meg, hogy ezzel saját maga ellen cselekszik, hiszen neki is szüksége van a természet erőforrásaira.

A filmben nagyszerűen megjelenik a környezet védelmének a fontossága, nem nyíltan az arcunkba tolva, hanem finoman utalva, amire ráerősít a mű végén lévő tények felsorolása. Napjainkban égető szükség van az ezekhez hasonló alkotásokra, hiszen úgy gondolom, az emberek megfoghatóbbak egy-egy komolyabb témával kapcsolatban, ha azt egy történetbe szövik, és nem felhívásként egy plakátról olvassák.

Összegzésként azt javaslom, hogy aki szereti a családi és a természethez köthető filmeket, bátran nézze meg, nem fog csalódni, aki viszont humorosabb szórakozásra vágyik, inkább más alkotások között keresgéljen.

Képek forrása: Big Bang Média